Szerző Téma: infantilizmus  (Olvasták 1717 alkalommal)

0 felhasználó és 1 vendég van ebben a témában

maki

  • *
  • Hozzászólások: 1
infantilizmus
« Dátum: 2014. Május 28. - 00:37:20 »
Sziasztok!

Viszonylag sok youtube-os videót megnéztem Robertotól és eléggé mellbe vágott, amikor az infantilizmus került bemutatásra, mint mentális külön program, mert sok bennem meglevő tulajdonságot sorolt fel benne. A kérdésem az lenne, hogy ebből mennyire nehéz kikecmeregni?

Röviden magamról: 27 éves egyetemi hallgató vagyok, és valamiért nem tudom rávenni magam a tanulásra, pedig már könnyen befejezhettem volna a sulit. Valahogy nem tudom komolyan venni ezt az egészet, mert nem foglalkoztat a karrier, nem tudok belesimulni egy a társadalom által rám kényszerített szerepbe. Műszaki pályán indultam el, mert a középsuliban erősségem volt a matek. Nem tartom magam degeneráltnak,( kitűnő érettségi, két nyelvvizsga, emelt matek), de valahogy nem tudok továbblépni és úgy érzem 8 éve stagnálok. Lusta vagyok gondolkodni, nem tudok koncentrálni...

Fizikai tünetek: már egészen kicsi gyerekkorom óta járok orvosokhoz ízületi problémákkal. Állandóan vért vettek és magas volt a vérsüllyedésem. Eleinte a bal térdem miatt jártunk, később, a könyök, majd a vállízületek is rendszeresen fájtak. Sokszor jelentős mozgás tartomány csökkenés, egyébként recsegéssel, fájdalommal jár együtt.  Egyszer fájt, máskor nem. Ha disznóhúst ettem az ízületek nagyon fájtak utána, de ezt a problémát már megoldottam, mert vegetáriánus vagyok.:)

Az arcom 15-16 éves korom óta pattanásos.

Lelki háttér: önértékelési konfliktusok. Mindig próbáltam megfelelni a környezetemnek, ezáltal értékesnek érezni magam. Féltem a megszégyenüléstől, igyekeztem a háttérben maradni, nem voltam sosem a társaság közepe. Volt egy hosszú, ám konfliktusoktól terhes párkapcsolatom(kinek nem az). 8 évig voltunk együtt, de rá kellett jönnöm, hogy leginkább egy funkcionális kapcsolat volt. Én fontosnak, hasznosnak éreztem magam, ő támaszt és segítséget kapott. Persze ez így nagyon le van sarkítva, de a nagy szerelemből már tényleg csak ez marad a végére. A szülők is tiltottak egy időben, valószínűleg ez is összekovácsolt minket.

Nagy családba nőttem fel a kertvárosban, de a szülők sokszor viharos konfliktusai valószínűleg megtették a hatásukat. Egy időben mindennaposak voltak a veszekedések, egyikük válni akart, aztán mégsem, szóval voltak fennakadások itt is.
 
Biztos vagyok benne, hogy tudatossággal meg lehet indulni előre, de már sokszor megpróbáltam változtatni, aztán egy hét után alábbhagyott a lelkesedés és ugyan ott találtam magam.

Köszi!

Nanetta

  • *
  • *
  • Hozzászólások: 10
Re:infantilizmus
« Válasz #1 Dátum: 2014. December 25. - 01:41:45 »
A tudatosság mindenképpen segít. Ha tudod az újmedicinát, tudod magad figyelni belülről, hogy mik a tüneteid, és ha megindulsz mindenféle terápia útján, akkor oldani is tudod az okokat, azokat is, amikről nem tudsz. A családállítást javaslom, mert gyorsan felfedi és fel is oldja a mély, rendszerben lévő kötődéseket. Ha nincs életkedved, motiváltságos, javaslom a családállítás azon rituáléját, miszerint kimondd, hogy AZ ÉLETET VÁLASZTOM! Illetve, ha izületes vagy, akkor az önértékelésed növelését is jó becélozni. Az infantilizmuson a felelősségvállalás is segít, pl. a gyerekvállalás.