Megosztanám veletek gyerekkori tapasztalatomat.
3 éves voltam, amikor tüdőgyulladásom volt. Gyógyszeres kezelést kaptam, de csak "visszaestem", ismét tüdőgyulladásos lettem. Ezért a kezelőorvosom Kanamycin antibiotikumot írt fel, injekció formájában. "Meggyógyultam" persze.
Rövid idő elteltével (nem tudom pontosan mennyi), hirtelen, egy csapásra már nem hallottam. Kicsi voltam, de pontosan emlékszem a szituációra amikor ráeszméltem, hogy nem hallok. Nem vesztettem el teljesen a hallásom, és nem is degradálódott azóta (a normális halláshoz viszonyítva kb. 30%-ban hallok).
Kezeltek akkor még mindenfélével persze, még az állítólagos polipomat is kivették. Végül megállapították, hogy a kanamycin antibiotikum a halláskárosodás oka, ugyanis eme antibiotikum egyik mellékhatásaként a halláskárosodás van feltűntetve.
Amióta a GNM-et tanulmányozom merült fel bennem a kérdés, hogy lehet szó külső behatás (erős antibiotikumos kezelés) következményeként hallásvesztésről? Vagy a hallásromlást megelőzőleg feltétlenül kellett lennie egy hallással kapcsolatos visszautasítási, elhatárolódási konfliktusom is?