Szerző Téma: gyakori, hosszan tartó hányinger és öklendezés  (Olvasták 16110 alkalommal)

0 felhasználó és 1 vendég van ebben a témában

Zsuzsa

  • *
  • Hozzászólások: 9
gyakori, hosszan tartó hányinger és öklendezés
« Dátum: 2011. Január 31. - 11:11:00 »
Tud-e nekem valaki segíteni, hogy a hányás, folyamatos öklendezés, ha egy 14 éves gyereknek iskolába kéne menni, de képtelen rá - már hónapok óta ez van -  és szerintem ezért produkálja egyfolytában az öklendezést, hogy ne tudjon kilépni az utcára, és elindulni az iskolába.
Akkor ez milyen konfliktus lehet nála? Mert a pszichológus, akihez hivatalosan rendszeresen vinni kell követeli az anyukától hogy küldje iskolába. De lehetetlen, mert a telefonon keresztül hallom, hogy folyamatosan öklendezik.
Ha nem megy iskolába jegyző elé kerül a család....
Hol kezdjük, mit csináljunk? Valószínű pánik beteg ez a fiú gyermek. Tavaly fél év tájékán az iskolában egy rohama lett és a padlón hánykolódott. Így lett látványos, hogy képtelen iskolába menni. Természetesen rossz tanuló, hiszen ez egy óriási konfliktus, hogy képtelennek tartja magát, és tudásban rettentően le van maradva.

A gond most az, hogy ha nem megy iskolába a pszichológus utasítása szerint, akkor jogi következmények lesznek. Ez pedig a legnagyobb - bocsánat - baromság, mert a pszichológus sem tudná kituszkolni a lakás ajtaján a gyereket, ha ott lenne helyben. Legfeljebb őrá is hányna. Mivel tudnák most egy gyors segítséget adni a gyereknek, és aztán mi a teendő, hogy felszámoljuk az Ő félelmeit, és az anyukáét is, hogy jegyző elé kerülnek "iskola kerülés" miatt?!

amanda

  • *
  • Hozzászólások: 8
Re:gyakori, hosszan tartó hányinger és öklendezés
« Válasz #1 Dátum: 2011. Január 31. - 12:09:11 »
Megkérdezhetem hogy gyomor és bélrendszeri kivizsgálás történt-e?


Zsuzsa

  • *
  • Hozzászólások: 9
Re:gyakori, hosszan tartó hányinger és öklendezés
« Válasz #2 Dátum: 2011. Január 31. - 12:27:49 »
Nem. Nincs baja a gyomrának. Az idegrendszerének van baja, méghozzá a tanáraival, az iskolával, az ott lévő, őt lekicsinylő, csúfolódó gyerekekkel, a pszichológussal, aki kényszeríti az iskolába járásra és egyre kevésbé hajlandó figyelembe venni a gyerek páni félelmeit, és azt, hogy egyébként sem született kötelességtudó típusú gyereknek. Hanem olyannak, aki felületes, nem képes elmélyülve és alapossággal tanulni, és ha képes is lenne rá, mostanra már annyi blokkja van 8 év alatt  a "nem vagyok elég jó, nem vagyok elég okos, nekem úgy sem sikerül" eseményekből, érzelmekből, hogy ez pont elég ahhoz, hogy ma reggeltől fél12-ig öklendezzen és a pirítóst is kihányja. Hétvégén, amig nem fenyegette az iskolába menés a világon semmi baja nem volt.
Ez lelki trauma, majd csak ez után lesz belőle szervi. Még nem az. Én nem ismerem bennfentesen a GNM-et, csak a blokkoldó technikákat, de felnőttek számára, nem gyerekeknek. Ezért szeretném tudni, hogy milyen háttere van ennek, ha ez a gyermek visszautasító védekezése az iskola, és mindazok ellen, akikről úgy érzi nem támogatják, sőt olyasmibe kényszerítik őt, aminek KÉPTELEN MEGFELNI. Minden segítség segítség. Milyen konfliktus ez?
Hát ez a kérdésem.

Vadvirág

  • senior tag
  • ***
  • Hozzászólások: 1582
Re:gyakori, hosszan tartó hányinger és öklendezés
« Válasz #3 Dátum: 2011. Január 31. - 12:30:15 »
Zsuzsa, köszönöm, hogy megosztottad a gyermek esettörténetét.

Ha az én gyerekemről lenne szó, ezzel a néhány lépéssel kezdeném az eset felgöngyölítését:
- megfelelő szakemberhez (orvoshoz) fordulnék, hogy megállapítsa, pontosan mely szerv vagy szervrész érintett az elváltozásban
- a gyerek és én is tájékozódnék az Új Medicináról - Ismerik-e a természettörvényeket (a szülők és a gyerek)? Szerv Atlasz van-e a családban?
- a gyerek és én is megbékélnék a tünetekkel (ezzel lehet kiküszöbölni a tünet okozta konfliktusokból eredő ördögi köröket)
- feltárnám az egyes tünetekhez kapcsolódó konfliktusokat és következménykonfliktusokat, a síneket, amik konfliktusban tartják (tartották)
- amennyiben vannak a gyereknek aktív konfliktusai, azokra olyan megoldást keresnék, amely a gyerek számára is megfelelő, elfogadható
- a MU szakaszban, EK-ban várható tünetek enyhítésével kapcsolatban a megfelelő szakember (orvos, gyógyszerész) segítségét kérném

A hányás krízis tünet, amely a gyomor és a belek különprogramjainál szokott jelentkezni, a megoldás utáni szakasz közepén. Attól függően, hogy melyik szervrész érintett (ennek megállapítása a megfelelő képesítéssel rendelkező szakember (orvos) feladata, a pszichológus közreműködése ehhez nem elég).

Lehet falat konfliktus (belső csíralemez származású szervek esetében): "nem tudom megemészteni, magamévá tenni a falatot" (gyomor nagy kanyarulata) esetleg "szeretnék túl lenni rajta" (vékonybél) vagy "piszkos, csúnya dolog, amitől szeretnék megszabadulni" (vakbél, féregnyúlvány).

A konfliktus lehet bosszankodás vagy döntés- / identitáskonfliktus is (ha a gyomor kis kanyarulata érintett az elváltozásban). Hosszan elhúzódó, súlyosbodó tünetekkel bíró krízis esetén valószínűleg visszaesik a gyerek a konfliktusba, oda-vissza kapcsolgat a KA és MU szakaszok között, mintegy ördögi körben.

A pánikroham vonatkozó konfliktusa teljesen más, kérlek, arra vonatkozó kéréseidet a megfelelő témában tedd fel, itt.

Leírásod alapján az eset összetett. Érdemes lenne elbeszélgetni a gyerekkel, hogy mi lehetett az a lelki trauma, ami az egészet elindította, a vonatkozó konfliktustípusok ismeretében, a tünetei (pánikroham, hányás) milyen érzéssel töltik el, illetve a pszichológus állásfoglalását hogy éli meg. Elképzelhető, hogy ez is konfliktust okoz számára: nem elég, hogy nem tud iskolába menni, még nyomás is nehezedik rá, egyfajta külső, megfelelésre kényszerítő erő.

A legjobb lenne a gyereket magát megkérdezni, hogy mit szeretne, mi az, ami megnyugtató megoldást jelentene számára, függetlenül attól, hogy milyen lehetőségek adottak. Érdemes azt is átgondolni, mi a "legrosszabb", ami akkor történhet, ha a gyerek nem megy iskolába? Évet kell ismételnie? Iskolát kell váltania? A jogi következményekkel kapcsolatban hasonló esetben pánikolás és kényszerítés helyett én jogászhoz fordulnék segítségért, ez az ő szakterületük. Kell, hogy legyen valami megoldás! Remélem, tudtam segíteni. Üdv!

Zsuzsa

  • *
  • Hozzászólások: 9
Re:gyakori, hosszan tartó hányinger és öklendezés
« Válasz #4 Dátum: 2011. Január 31. - 13:18:51 »
Nos érdekes felsorolást írtál. Köszönöm figyelmed kiterjedtségét és válaszod.
Jelenleg nem azt kell e pillanatban megoldanunk, hogy szakorvoshoz menjünk. NINCS IGAZOLÁS a mai napra, ez a sokadik. A pszichológus az anyát kényszeríti, hogy küldje a gyereket iskolába, aki addig öklendezik, hányogat, míg végre megmondta neki, hogy ma már nem kell mennie.
A pszichológus úgy gondolja az anya nem elég következetes ezért nem megy a gyerek iskolába.

A gyerek már több mint fél évvel ezelőtt is meg lett kérdezve, hogy Ő mit tenne, mi lenne számára fontos.

Ő azt tenné, hogy nem járna iskolába. És ezt teljesen komolyan gondolja, és láthatólag ehhez tartja is érzelmileg, fizikailag magát.
Fél az osztálytársaitól,akik bántják és csúfolják, és fél a tanáraitól.

Hogy szakember vizsgálata a gyomorral kapcsolatban mennyire sürgős, vagy szükséges ezt nem tudom, de azt igen, hogy amikor én magam megoldok egy blokkoldó gyakorlatot, és rajtam kívül sok más ember , gyakran kerülünk percekig , akár tovább is egy mindjárt hányni fogok fázisba, van aki hány is, hiszen kipakolja azt az érzelmet, amivel hirtelen szembesült.

Ez a gyerek nem tud, nem akar szembesülni a "kötelezettségekkel", a pszichológussal, az iskolával, a gyerekekkel, a tanárok hozzáállásával, viselkedésével és főleg nem azzal,hogy tanuljon, hiszen csak matematikából alap készségei nincsenek meg.

Lehetne azt mondani, hogy az anyuka rontotta el, de mivel a saját családomon belül zajlik a probléma, magamról is tudom utáltam iskolába járni, gyűlöltem minden tantárgyat és tanárt, aki szerintem engem meggyötört. De az én jegyeim a 3-as és 5-ös között voltak, valamilyen csoda folytán.
Tehát mivel a testvérem gyermekéről van szó, - a testvérem sokkal jobb tanuló volt mint én-, de sokkal izgulósabb is, és még inkább próbált megfelelni a külvilágnak mint én. Hozzáment felnőttkorában egy olyan férfihoz, akiből hiányzott a felelősség tudat. Szó szerint ez volt megfigyelhető az apán, hogy nincs felelősségtudata, felelősségvállalása, érzete. El játék-gépezte a telküket. Csak egy a sokból.A gyerek a két szülő keveréke.
Egy nagyon izgulós, nagyon fél, hogy ő nem csinálja jól, nem fogadják el, úgy sem fog neki sikerülni érzésekkel teli. /Ezeket Ő maga is elmondta nekem is, nem csak az anyukájának/ És ezen felül van az iszonyú "kereszt", hogy nem volt hajlandó az évek során a hagyományos, poroszos módszerrel járó iskolák környezetét sem megszokni, sem tanulni. Mára rengeteg tudásbeli hiánnyal küszködve egyenes arányú, hogy mivel az anyukának pár éve új házassága, új környezetben van és ott a nevelő apa - enyhe kifejezés, hogy - nem fogadja el a gyereket. Egyedül az anya áll mellette, amig ki nem borítja, és tehetetlenné nem teszi, hogy ha nem megy iskolába, akkor szó szerint fenyegetést kapott, hogy a gyámhivatal el veheti tőle a gyermeket, mert annak bizony kutya kötelessége iskolába menni, akkor is ha végig hányja az utat, ha  kihányja a bendőjét akkor is.

Óriási kényszer alatt van a gyerek, de az anyja is.
Szeretném megérteni a lelki okokat, háttereket minél jobban, hogy gyorsan segítséget kapjanak, mert a pszichológus támogatásának megvonásával ott lóg a damoklesz kard a fejük felett. Iskola, vagy gyámügy...
Egyszerűen nem normális nyomás alatt tartja őket a társadalmi elvárás, mert a pszichológus képtelen a megoldást megtalálni és alkalmazni.
A gyereknek az első pszichológus olyan erős gyógyszereket adott, hogy képtelen volt szedni, olyan rosszullétei voltak tőle.
A testvérem ezek után nem adta neki, de akkor kezdődött a fenyegetés a gyámüggyel az iskola részéről.
Ismét pszichológushoz kellett vinniük, és fordulniuk. Szerencsére egy másikhoz sikerült kerülni, aki szintén adott gyógyszert, jóval enyhébbet, de mivel a pszichológus sem képes a konfliktust sem kezelni, sem rálátni, átlátni, ezért fegyverként használja a kényszerítést, hogy igenis küldje el a gyereket iskolába. És egyszerűen nem volt hajlandó fölfogni, hogy a gyerek egyfolytában hány, öklendezik.

Így a társadalmilag bejárható útvonal egyszerűen ellehetetlenült. A gyerek pánikban van, az anya is hamarosan. Ezért igyekszem mindegy hogyan, honnan, de megoldás felé indulni. És azért itt kezdem, mert rájöhetünk olyan dolgokra amivel valósan támogatni tudjuk a gyereket a félelmei, rettegései feloldásában s, mert hivatalos engedély nélkül nem maradhat otthon, amit a pszichológus és nem a körzeti orvos, és orvos állíthat ki. A pszichológus sajátos szemszögéből kényszerrel és nem valódi tudással óhajtja megoldani, hogy a gyereknek biztonságérzete megadasson, és valóban el merjen menni iskolába. Egyszerűbb neki utasítgatni a testvéremet és a gyereket, mint hatékony módon kezelni és nem megfélemlíteni mindkettőjüket. Vagyis nem tudja kezelni a helyzetet. Valakinek pedig kell. Nem hatalommal, hanem úgy, hogy visszatérhessen  a félelemmentes életbe a gyerek.

Vadvirág

  • senior tag
  • ***
  • Hozzászólások: 1582
Re:gyakori, hosszan tartó hányinger és öklendezés
« Válasz #5 Dátum: 2011. Január 31. - 14:30:05 »
Jelenleg nem azt kell e pillanatban megoldanunk, hogy szakorvoshoz menjünk. NINCS IGAZOLÁS a mai napra, ez a sokadik.

Nem a szülő illetékességi köre, hogy hetekre, hónapokra igazolja a gyermek iskolából való távolmaradását. Ezt kell először megoldani, utána pedig - immár nyugodt körülmények között - lehet konfliktus után nyomozni és enyhíteni az esetleges tüneteket. Ha csak a pszichológus adhat ilyen igazolást, hasonló esetben én több szakember (pszichológus) véleményét is kikérném (ha elégedetlen lennék az aktuálisan felkeresett szakember munkájával).

Ő azt tenné, hogy nem járna iskolába. [...] Fél az osztálytársaitól,akik bántják és csúfolják, és fél a tanáraitól.

A leírtak alapján csak ezzel a konkrét iskolával kapcsolatban vannak a gyereknek félelmei, rossz érzései, ezt mindenképp tudatosítanám benne.

Ismeretségi körömben egy év kihagyás, tiszta lap egy új iskolában (előítéletek nélküli elfogadás), szinte csodát tett az érintettel (ő úgy érezte, pályát tévesztett - de nagyon). Egy középiskolai orsztálytársam pedig egy évig magántanulóként folytatta a tanulmányait. Vizsgázási kötelezettsége volt, iskolába viszont nem kellett járnia.

Ez a gyerek nem tud, nem akar szembesülni a "kötelezettségekkel", a pszichológussal, az iskolával, a gyerekekkel, a tanárok hozzáállásával, viselkedésével és főleg nem azzal,hogy tanuljon, hiszen csak matematikából alap készségei nincsenek meg.

Ha az én gyemekemről lenne szó, fontolóra venném, hogy nyerjek neki fél-egy évet, közben pedig keresnék egy olyan magántanárt, aki képes lenne megszerettetni vele a tanulmányait. Ha pedig behozta a lemaradását, új környezetbe, előítéletmentes iskolába íratnám át (hogy a sínekről lejöjjön).

Egy nagyon izgulós, nagyon fél, hogy ő nem csinálja jól, nem fogadják el, úgy sem fog neki sikerülni érzésekkel teli.

Az önértékelés helyreállításában úgy tudsz segíteni a gyereknek, ha arra koncentrálsz, miben jó, mit szeret, mi tölti el sikerélménnyel - arra irányítod a fókuszát.

És azért itt kezdem, mert rájöhetünk olyan dolgokra amivel valósan támogatni tudjuk a gyereket a félelmei, rettegései feloldásában s, mert hivatalos engedély nélkül nem maradhat otthon, amit a pszichológus és nem a körzeti orvos, és orvos állíthat ki.

Mi itt - a GNM iránt elkötelezett segítőként - abban tudunk támogatni, hogy ha ismert, mely szerv vagy szervrész érintett az elváltozásban, akkor beazonosítjuk a vonatkozó lelki konfliktust. Részletes esetfeltárásra és a GNM illetékességén kívüli témák megvitatására a fórum sajnos nem alkalmas.

Zsuzsa

  • *
  • Hozzászólások: 9
Re:gyakori, hosszan tartó hányinger és öklendezés
« Válasz #6 Dátum: 2011. Január 31. - 17:00:20 »
Köszönöm a válaszaidat. A fent felsoroltak mögött már bőven van háttér és nem ennyire egyszerűek. Végig próbált dolgok, és nem kevés pénzbe kerültek. Az anyagiak így is nehezítik bőven a megoldást. Így a  magántanárhoz járást pld. És természetesen nem két szakembernél járt a testvérem a gyermekkel, hanem pszichológus barátnőm ajánlására magán pszichológusnál is, ami több, mint 50 ezer forintba és ismételten gyógyszerek felírásába került. Ez nem megoldás egy gyermek félelmeire és egy nem túl tehetős szülő pénztárcájának. A nyugodt körülmények pedig nem lehetségesek a szakpszichológus hozzáállása miatt, a körzeti orvost pedig úgy ahogy van nem érdekli a feladat, mert elköltözik hamarosan.

Szóval ez nem egy rövidke hét folyamata. És nem is ezt a részt kell itt megoldani, ahogy jelezted Te is.

Egyetlen kíváncsiságom arra irányult, ha a gyerekben lévő családi minta hasonlatos pld. az enyémhez, a testvéreméhez és az apjáéhoz, akkor ezek a mintázatok a GNM szerint mit javasolnak.
Vagyis: apától öröklöttem, azaz viselkedés minta szerint: a feladatok alól kibújik kisgyermek kora óta, az előző iskolában is. Az apja viselkedéséhez nagyon hasonlóan nem igazán tapasztalható a felelősség felfogása, érzékelése, s főként nem a kötelezettségek jelentőségének felfogása.
Ez milyen hiányosság, ebben hogyan segíthetünk neki?

Nyilván nem parancsszóval, ahogy teszi a nevelő apa, a tanár és a pszichológus.
Meg a sok félelem a nem megfeleléstől.

Tesztek sorát töltették ki a gyerekkel a különböző pszichológusok, mely szerint normális képességei vannak a tanuláshoz, de mégis hordozza magában az "én nem vagyok képes, és úgy sem sikerül" mintát. Nem nehéz ezt hordozni,mivel a felelősségtudat nélküliség nem a házi feladatok, a tanulni valók megcsinálásához vezetett, hanem ahhoz, hogyan üzzünk sportot a játékból, és a lecke elhallgatásából.
Még úgy is, hogy szoros tanári ellenőrzés volt.

Nincs alap, nincs mire építkezni, összerogyott a vár és egyszerűbb volt pánikrohamokba menekülnie,mint évek matematikáját bepótolni.

De nem mindössze az iskola kijárására van szüksége ennek a gyereknek, hanem arra, hogy felnőttként ne a hazugságot, a kikerülést, a feladatoktól szabadulást válassza.
Hogy érezhesse az nem feltétlen teher, ha valamit elkezdünk, csinálunk, addig csináljuk és úgy ahogy érdemes, vagy szükséges és van egy eredményünk.
Mindezek hiányoznak a tudatából.
Tehát szerintem ez egy tudati, idegrendszeri, felelősségválalási, háritási problélma.
A GMN nyelvén nem tudom ezek hátterében mi áll, azért kérdezek, hátha az anyukájával együtt előrébb tudnánk lépni az érdekében.
Fél éve van még az általános iskolából. És valószínű a magántanár egy nagyon jó ötlet. Falun laknak, sem kerete, sem tanár nincs hozzá. És főleg kerete nincs rá. Mindenkinek az segítene a legtöbbet, ha a gyerek felelősségtudatával, hozzáállásával, és énképének javulásával lehetne előrelépéseket tenni.

Vadvirág

  • senior tag
  • ***
  • Hozzászólások: 1582
Re:gyakori, hosszan tartó hányinger és öklendezés
« Válasz #7 Dátum: 2011. Január 31. - 18:01:18 »
A GNM, mint élettani működést leíró rendszer arra ad választ, hogy egy adott fizikai tünet hátterében milyen lelki megrázkódtatás áll (amit a KA szakaszban fel kell oldani, MU szakaszban az ebbe való visszaesést kell elkerülni), a MU szakasz meddig tart és milyen tünetekre kell felkészülnünk.

Amennyire egyedi, hogy ki milyen érzelmi tartalommal él meg egy adott élethelyzetet (amely meghatározza, milyen szervi elváltozás lesz az adott konfliktusból), annyira egyedi az is, hogyan lehet az adott konfliktust megoldani. Az érintettnél jobban ezt senki nem tudhatja (elvégre ő élte meg elszigetelten a konfliktust).

Amiről innentől beszélünk, az már réges rég nem GNM. Ez már a józan belátás és a tudatosodás folyamatának része, ami túlmutat a GNM-en.

A fő problémát abban látom, hogy nincs igazán (élet)célja - belső motiváció, ami sokkal erősebb hajtóerő bármilyen külső kényszernél - a gyereknek, amiért hajlandó legyen áldozatokat vállalni. A példamutatás jobb tanító bármilyen külső kényszernél. Ideális esetben a szülő mutat jó példát (ez az, ami hitelessé teszi a gyermek szemében), ha erre nincs lehetőség, akkor pedig egy olyan ember, akire a gyerek felnéz, akiben megbízik, akit elfogad példaképének (az eredményei alapján). A másik a pozitív (kívánatos) megnyilvánulások tudatosítása és elismerése (leggyakrabban a példaképnek elfogadott ember részéről). Ha nincs olyan élethelyzet, amiben a gyerek elismerést érdemelne, akkor érdemes teremteni (pl. olyan feladatok rábízásával és elismerésével, amiket 100% jól el tud látni).

A gyerek akarja a változást? Ez a legfontosabb kérdés, amire választ kell kapnotok - ha nem akarja, még az is lehet, hogy hiábavaló az erőfeszítésetek.

szkovacs

  • ***
  • *
  • Hozzászólások: 39
Re:gyakori, hosszan tartó hányinger és öklendezés
« Válasz #8 Dátum: 2011. Január 31. - 19:15:37 »
Ha belegondolunk abba, hogy jön létre ez az énkép, látni fogjuk, hogy semmi közünk hozzá.
Ugyanis születésünk pillanata óta mindenki, aki csak tudomást szerez létezésünkről, valamennyien véleményt alkotnak rólunk, visszatükröz minket. És mi ezekből a véleménytükrökből, mint mozaikkockákból állítjuk össze énképünket.
Sokszor zavarban is vagyunk, mert gyakran ellentmondó véleményekkel találkozunk. Ezért is oly gyakori az önmagunknak feltett kérdés:
Milyen is vagyok én voltaképpen?
Az énképünk alapvetően másoktól függő. Erősödik, ha dicsérnek, és gyengül, ha elmarasztalnak. A siker hizlalja, a kudarc próbára teszi.
Egy súlyos csalódás az " önmagunkról alkotott" véleményben akár össze is omlaszthatja énképünket.

Kedves Zsuzsa!
Akkor kinek is köszönheti ez a fiatalember az önbizalomhiányát? Hol van a felnőttek felelőssége? Nem bújhat ki ez alól egyik szülő sem. A gyermek betegségbe menekül, mert nem lát kiutat a helyzetéből. Ezt kellene látni, és ebben kellene segíteni addig, amíg nem késő.


Zsuzsa

  • *
  • Hozzászólások: 9
Re:gyakori, hosszan tartó hányinger és öklendezés
« Válasz #9 Dátum: 2011. Január 31. - 20:02:51 »
Kedves Vadvirág!
Valóban nehezen tudnám azt mondani, hogy van a gyereknek életcélja. Bár most megtetszett neki, hogy szakács tanuló legyen, és az elmúlt szombaton volt a felvételi. Még nem tudjuk az eredményt.
Hogy kire is tudna felnézni? Nagyon jó kérdés. Jelenleg csak a talajvesztettségét látom.

Eddig nem írtam, de a húgom fiáról van szó. Egyedüli gyerek voltam rövid ideig,mert addig nem hagytam a szüleimet mire 5 éves koromra megszületett a húgom.
Nagyon szerettem, és most is. Ilyen testvért kívánok mindenkinek.

Az anyukánk és apukánk átlagos emberek, de:
- nem tudtak nekünk rendezett mintát mutatni arról mi a stabilitás, s egyfajta jótékony fegyelmezettség. És sosem kaptunk annyi foglalkozást, mint amennyit igényelt volna a bennünk vágyakozó szeretet.
És nem azért mert ők rossz szülők, hanem csupán azért, mert az Ő szüleik sem voltak elkényeztetve  ezekkel az emberi fontos érzelmi és fizikai háttérrel, struktúrával. Ezért így, és ennyit voltak képesek adni.
Az anyukám mindenhonnan elkésett, én is. Ennyit tudtam másolni. Nem a szomszédban nőttünk fel, az anyukánkat és az apukánkat másoltuk és azok érzelmeit. S mondtam Ők jó emberek, de sajnos generációkon keresztül nem olyan családokban nőttek fel sem ők, sem az Ő szüleik, amely önbizalmat, egészséges énképet, erőteljes motivációt, és azt a tudatot sugallta volna, hogy képes vagy rá. Most és máskor is.

Nekem évekbe tellett mire magam kijártam ezt az utat, és a húgom is  járja, lassabban, de járja.

Nem fogunk senkit sem okolni a hiányosságaikért, mert ha képesek lettek volna, mert ha tudták volna hogyan kell másképp, akkor másképp tették volna. Az idegrendszer és a lélek is a jobb utat választja. Ezek megfigyeléseken alapuló tények. Eric Kandel 2000-ben Nobel díjat kapott azért, mert rájött hogy nem genetikai minták okozzák, hogy pld. 1 családban jellemzően cukorbetegek, hanem a viselkedés minta lemásolása és a mögötte lévő érzelmi tartalom bemásolása. Mint pld. a mi családunkra jellemző apatikus életérzés. Ez az amit én nagyon nehéz mintának életem meg, és szerintem ez az amit a húgom, a gyermeke is megél. Nehéz belőle mozdulni, és elhinni, hogy "lehetséges".
Ehhez ráadásul a gyermek apjának, mint írtam felelősségtudat nélkülisége , mint minta szintén óriási "példakép" volt. Nap, mint nap. Tehát valóban nehéz lett volna, egy jó struktúrát, egy gördülékeny tanulási és viselkedési alapot magához venni, bemásolni.

De mi most érkeztünk el oda, hogy ez nagy gondokat okoz, és oda, hogy képesek legyünk utána eredni, amennyire csak lehet.
Hogy érthetné ezt egy pszichológus? A barátnőm mint pszichológus érti, de ahová körzetileg menniük kell, és csak az adhat igazolást, Ő nem érti. Hát egyik ember ilyen, a másik nem.
És egyébként sem a pszichológust szeretnénk pellengérre állítani, hanem a gyereknek segíteni, meg magunknak a hiányzó struktúrákat valahogy létrehozni. Amely biztonságot, támaszt, felelősségtudatot, szabadságot tud adni újra.

És valóban, ha valakinek van fontos célja, szándéka, az tényleg mindenféle generációs, családi mintából ki tudja őt emelni. De ennek a gyereknek csak halvány érzés, hogy jó lenne szakácsnak lenni. Miközben a környezetében egyedül az anyja áll mellette, az összes többi semmiféle szeretetből fakadó példamutatást nem ad neki, sem bíztatást. Hidegen követelnek. A nevelőapa főként, a tanároktól meg spontán fél, ahogy az iskolatársaitól is.

És kedves Eta értelek, de próbálj meg belegondolni, hogy mindaz amely halmaz mi vagyunk, az a sok viselkedésminta, aspektus halmaz ugyan melyiket választottad Te magadnak, én magamnak?

Volt "egy készlet" előttünk, mint egy tányér mindenféle sütemény, és azokból válogathattad ki ez tetszik, ez nem tetszik. A másik szobában lévő tányér sütemény, egészen más sütikkel van tele. Abból viszont nem választhatunk,mert oda nem mehetünk át. Mindig csak a rendelkezésre álló mintákból, életeseményekből, példaképekből válogathatunk. És valóban azt is választjuk, amit , akit mi eredményesebbnek gondolunk gyermekkorunkban, és felnőttként is még pontosan ugyan abban a berögzített állapotban látjuk a világot.
Pont ugyan azzal a látásmóddal, pont ugyan olyan energiákat vonzva magunk köré.
A mi családunk mintája betegség tipusban az epekő. Van harag, frusztráltság, tehetetlenség, félelem bőven.
Rengeteg tudatos gondolat és érzelmi irányítás kell és kellett, hogy mindez jobb mederbe terelődjön. Pedig ha belegondolok utálom a hatalmaskodást, nem látom értelmét, de ha valaki bántóan beszólna nekem pld. lehet, hogy azonnal felmenne a pumpám, még ha most tudom is, hogy ez csak egy generációs mintám az apámtól és az anyámtól.
Mindkettőjükben ott van ez az energia és mint példát, példaképeket kisgyermekként megkaptam én is, megkapta a húgom is. Pontosabban elsajátítottuk magunktól, mert nem a szomszédban, hanem otthon nőttünk fel, az otthoni készlet, minták szerint.



amanda

  • *
  • Hozzászólások: 8
Re:gyakori, hosszan tartó hányinger és öklendezés
« Válasz #10 Dátum: 2011. Január 31. - 20:36:03 »
Nekem feltünk Zsuzsa bejegyzéseiben a többszörös felelősség ,és kötelezettség tudat hiánya szavak.Ha biológiai törvényszerüségekkel szeretnénk megmagyarázni,akkor gondolni kellene  a nemi/ birtok zóna konstellációra.
Kibillenés a valóság reális érzékeléséből.
Megállás az érettség fejlődésében.

Zsuzsa

  • *
  • Hozzászólások: 9
Re:gyakori, hosszan tartó hányinger és öklendezés
« Válasz #11 Dátum: 2011. Február 01. - 10:11:42 »


Kedves Amanda!

GNM nyelven nem tudok. Megkérhetlek, elmondanád mit értsek a nemi/birtok zóna konstelláción.  Mit jelez, mit javasol a GNM egy kibillenés valóság reális érzékelésénél, megállás az érettség fejlődésben?
köszönettel:Zsuzsa

Vadvirág

  • senior tag
  • ***
  • Hozzászólások: 1582
Re:gyakori, hosszan tartó hányinger és öklendezés
« Válasz #12 Dátum: 2011. Február 01. - 12:08:30 »
GNM nyelven nem tudok. Megkérhetlek, elmondanád mit értsek a nemi/birtok zóna konstelláción.  Mit jelez, mit javasol a GNM egy kibillenés valóság reális érzékelésénél, megállás az érettség fejlődésben?

Kedves Zsuzsa, a (nemi-birtok) konstellációk biologikája a haladó tanfolyam anyaga - annak megértéséhez pedig elengedhetetlen az alap tanfolyam logikájának megértése, ismerete. Ha ilyen mélységében érdekel a GNM, szeretettel ajánlom Roberto 4 napos intenzív tanfolyamát február 24-27. között, a konfliktusok könyörtelen feltárásához és kitisztázásához pedig Eta március 5-i "konfliktus-gyomláló" tanfolyamát - ez utóbbit tavaly végeztem el, végtelenül egyszerű és hatékony módszer - szívből ajánlom saját konfliktusok feltárásához és feloldásához, valamint azoknak is, akik másoknak szeretnének segíteni.

További részletek az Országos Eseménynaptárban.

Tera69

  • *
  • Hozzászólások: 3
Re:gyakori, hosszan tartó hányinger és öklendezés
« Válasz #13 Dátum: 2011. Február 01. - 14:44:10 »
Köszönöm a hozzászolásokat, és köszönöm a nővéremnek a rálátását, a kérdésem az volna, hogy vajon milyen konfliktus váltotta ki a jelen állapotot, az elhangzottak tükrében? Jó lenne tudni, hogy tovább tudjunk lépni, és a megfelelő terápiát kaphassuk.( kinek van rá jobban szüksége, a fiamnak, vagy nekem?)

Vadvirág

  • senior tag
  • ***
  • Hozzászólások: 1582
Re:gyakori, hosszan tartó hányinger és öklendezés
« Válasz #14 Dátum: 2011. Február 01. - 16:05:35 »
Tera, a szóba jöhető konfliktusokat már egy korábbi hozzászólásomban leírtam: itt, dőlttel találod a lehetséges érzelmi tartalmakat a hányáshoz kapcsolódóan. A pánikrohammal kapcsolatban pedig kérlek, hogy a megfelelő témában tájékozódjatok a vonatkozó érzelmi tartalomról, itt, mert az másik szervet érint.

A gyerekek kb. 10 éves korukban önállósodnak érzelmileg - előfordul, hogy van aki előbb, van aki később -, ami azt jelenti, hogy elváltozásuk az általuk megélt érzelmi konfliktusokból lehet, kevésbé hajlamosak az édesanya érzelmi kilengéseit átvenni és DHS-ként megélni. Csak az esetfeltárás után lehet megmondani, hogy pontosan kié a konfliktus - és kié melyik -, kinek milyen oldásra és tünetenyhítésre lehet szüksége. A fő problémát az önértékelésnél látom (+céltalanság).

Az első és legfontosabb, hogy nyugodjatok meg, mert a riadalom állapotában nehéz konfliktust feltárni és megoldani, tisztán látni a helyzetet.

Utána tájékozódjatok a GNM-ről (Szerv Atlaszból, előadáson, tanfolyamon), hogy el tudjátok dönteni, segítségetekre lehet-e vagy sem, volt-e valamelyikőtöknek vonatkozó konfliktusa vagy sem. Ez egy tanulási, önismereti folyamat, amibe Nektek magatoknak kell energiát és munkát fektetni, nem keveset - (sajnos) senki nem fogja tudni 1 perc alatt megmondani a "tutit", legfeljebb támpontokat adhatunk hozzá segítségül (amit legjobb tudásunk szerint a fentiekben megtettünk).

Az önértékelést - akár a Tiedet, akár a gyerekedét - egyébként a GNM-től függetlenül is rendbe tehetitek, ha Ti magatok úgy érzitek, hogy szükségetek van rá.

Zsuzsa

  • *
  • Hozzászólások: 9
Re:gyakori, hosszan tartó hányinger és öklendezés
« Válasz #15 Dátum: 2011. Február 01. - 22:16:52 »
Kedves Vadvirág!

Robertóval is 2x beszélgettem az epekövem miatt, majd pedig Robertó és a saját rátalálásom alapján elmentem blokkoldó tanfolyamokra.
Ugyan is amikor feltárták előttem, hogy birtokviszony konfliktus  és kerüljem a haragot, akkor el kellett döntenem, hogy miféle mondat ez egy erőteljes, zsigeri mintára. Ugyan hogy tudnám megmagyarázni magamnak, hogy nyugi. Ez nem lenne elegendő megoldás.
A blokkoldó tanfolyam rengeteg segítséget adott, hogy oldjam ezeket a konfliktusaimat, és ne csak tudatos akarjak lenni, és uralkodni próbáljak magamon.
Tehát számomra dr. Hamer az egyik legfontosabb ember, aki óriási dolgot tett a világért, s ezzel együtt az én utam jelenleg még nem a GNM felé vezetődik, hanem az energetikai, érzelmi blokkok oldás felé, mert ebben vagyok egyre jártasabb. Nekünk most időveszteség és pénzügyileg sem tudnám épp jelen pillanatban megoldani, hogy GNM tanfolyamon vegyünk részt. Bár 2 éve tervezem. Valószínű választani fogom, amikor érzem, hogy na most van itt az ideje.

Most egy gyors segítségre van szükségünk. Egyszerű meglátásokra, apró tanácsokra. Mint ahogy az epekő birtokviszony konfliktus. Robertó magyarázata értelmet adott, hogy mire figyeljek. Ezért mentem konfliktusfeloldást tanulni, és ez szerencsére használ...

Szóval egyszerűen ha némi magyar szóval megérthetnénk, hogy milyen jellegű blokkot figyeljünk és oldjunk fel a gyereknél, vagy a testvéremnél, vagy mindegyikőjüknél. Ez nagy segítség lenne. A többit igyekszünk jelenlegi módszerünkkel oldani.

A GNM egy nagyon komoly és tiszteletre méltó rendszer, amelyet végig kell járni.  Ennél a gyereknél most viszont  napi gond, hogy nem hajlandó elindulni az iskolába, és nincs időnk várakozni, hogy akarjon. Ma sem ment el, inkább valamilyen tünetet, betegséget kezd el produkálni, csak hogy otthon maradhasson, és a környezete még inkább elítélje, az anyja meg kiboruljon, mert már nem tudja hogyan vegye rá a gyereket, hogy ne féljen iskolába menni.
Most - mivel a pszichológus nem képes rá - nekünk kell a gyereknél mielőbb blokkoldást elérni, vagy az anyukán. Amit én úgy gondolok, jelenleg inkább az anyukáján keresztül fog menni. De a ti gondolataitok , meglátásotok nagyon sokat tud segíteni, hogy mi az a rész a gyerekben, ami ennyire ellenáll, és nem kapja meg a szeretetteljes támogatást, biztatást az anyján kívül senkitől.
Félelem, önbizalomhiány, meg nem értettség, rideg, szeretetlen, követelő hozzáállások, miközben a gyerek képtelen érzékelni miért fontos pld. az iskolai és egyéb feladatokat elkezdeni, folytatni és végigcsinálni...? Vagy máshonnan kell nézni?


amanda

  • *
  • Hozzászólások: 8
Re:gyakori, hosszan tartó hányinger és öklendezés
« Válasz #16 Dátum: 2011. Február 02. - 09:33:47 »
Zsuzsa a fórumon keresztűl elég körülményes a konfliktus érzelmi tartalmát feltárni,mert nincsen meg a folyamatos kommunikáció lehetősége.A vezető tünetek,amiket leírtál nem elegendő a konfliktus feltárásához,mert túl nagyok az átfedések ,ahhoz hogy differenciálni lehessen.Csak töredék szavak állnak rendelkezésre,ami találgatásokhoz vezet.
Mindenesetre a kevés információ,amit a gyermekről adtál még számba vehető egy önagresszíó feltételezése is,ami a máj szervet érinti. Ennek a szervnek GNM értelmezése is van,és még mellé más alternatív érzelmi leírása is,amihez több információ szükséges.

Vadvirág

  • senior tag
  • ***
  • Hozzászólások: 1582
Re:gyakori, hosszan tartó hányinger és öklendezés
« Válasz #17 Dátum: 2011. Február 02. - 10:22:56 »
Félelem, önbizalomhiány, meg nem értettség, rideg, szeretetlen, követelő hozzáállások,...

Kedves Zsuzsa, a kérdés magában hordozza a választ (és a megoldást): félelem - bátorítás, önbizalomhiány - bíztatás, meg nem értettség - megértés, ridegség - melegség, szeretetlenség - szeretet, követelőzés - elfogadás. Így tudjátok a gyereket támogatni, a bizalmat felépíteni - mert csak szeretetteljes, bizalommal teli légkörben fogtok tudni együttműködni vele a változásban. Ahogy Amanda is írja, a fórum sajnos nem alkalmas az ennél részletesebb esetmegbeszélésre.

Zsuzsa

  • *
  • Hozzászólások: 9
Re:gyakori, hosszan tartó hányinger és öklendezés
« Válasz #18 Dátum: 2011. Február 02. - 10:44:24 »
Amanda, az önagressziót érthetem önbántásnak? Mert ha igen, azt gondolom ez szintén családi vonás. Mindkét szülőnk mintájában ott van az önmagával elégedetlenség és ezért való önbántás, azaz szavakban lekicsinylés. Amit mi gyerekekként szépen eltanultunk, és csendben ott munkálkodik még a háttérben. Tehát az Ő eredménytelenségeiket úgy mond magunkévá sikerült tenni.  -  /Természetesen vannak szerencsés aspektusaik is, ami hasznunkra lett, de nyilván azzal nincs baj./  -  Azt nem tudom mely családtagomnál mennyi kárt okoz.

De a ha májjal összefügg,hogy anyukámnak, apukámnak epekő műtéte volt, a húgomnak is gondjai vannak az epéjével, nekem meg van epekövem és mindkét szülőnél jelen van a harag, s az alatta meghúzódó tehetetlenségből adódó düh. Ami egyben a képesség hiánya is egy helyzet vagy érzelem megoldására. Egyfajta tehetetlenség a világgal, dolgokkal, emberekkel szembe. Ill. van amikor ez kiszolgáltatottság is. Gyakori vagy egyes fázisokban folyamatos harc a külvilággal. /Holott bent nincs meg a megoldás, így kint sem lehet harmónia./
Hite vesztettség önmagában, a képességben, az elérésben. És az ezzel járó kudarcok. Valójában az egész családot nehéz elmozdítani erről az érzelmi mintáról, az apátiáról, a mégis csak lehetnek jók a dolgok, és abban jól tudok magam is részt venni, sikert megélni. Ez hiányzik mindegyikőnkből. S ez most szerintem leginkább a húgom fiánál kiabál nekünk, hogy mi lesz, mikor oldjátok meg?

Zsuzsa

  • *
  • Hozzászólások: 9
Re:gyakori, hosszan tartó hányinger és öklendezés
« Válasz #19 Dátum: 2011. Február 02. - 10:51:00 »
Kedves Vadvirág!

A "legfeljebb támpontokat tudunk adni" már most sok segítség.
Az embernek amivel igazán baja van, arra vak, azon vakfoltja van. Ha kívülre helyezem, hogy mit csinál a gyerek nagyban, akkor épp elkezdem látni,hogy minden családtagom, velem együtt ezt csinálja. Hárít, mert fél hogy nem fog menni. Hogy talán nem érdemli meg, hogy neki menjen, sikerüljön, mert Ő nem elég jó hozzá képességeiben, vagy csak elfogadhatóságában.

Ez azért nekem most jó kis összefoglaló. Az a rengeteg dolog, ami nehézségnek látszik, egy okból származó - mint mindig - a "nem vagyok elég jó, és talán nem is lehetek soha".
Ennek a félelme elég nagy árnyék, teher és mondhatni légzést nehezítő kimondani.

Vadvirág

  • senior tag
  • ***
  • Hozzászólások: 1582
Re:gyakori, hosszan tartó hányinger és öklendezés
« Válasz #20 Dátum: 2011. Február 02. - 13:02:25 »
Hárít, mert fél hogy nem fog menni. Hogy talán nem érdemli meg, hogy neki menjen, sikerüljön, mert Ő nem elég jó hozzá képességeiben, vagy csak elfogadhatóságában. [...] Az a rengeteg dolog, ami nehézségnek látszik, egy okból származó - mint mindig - a "nem vagyok elég jó, és talán nem is lehetek soha". Ennek a félelme elég nagy árnyék, teher és mondhatni légzést nehezítő kimondani.

Zsuzsa, a legfontosabb kérdésre még nem derült ki a válasz...

A gyerek akarja a változást? Ez a legfontosabb kérdés, amire választ kell kapnotok - ha nem akarja, még az is lehet, hogy hiábavaló az erőfeszítésetek.

A gyerek szeretné, ha másképp lenne? Szeretne elismert és sikeres lenni? Szeretné, ha úgy alakulna az élete, ahogy ő szeretné? (Itt jön a képbe a céltalanság: amihez képest megfelelően alakul bármi is - tudod, amelyik hajó nem tudja, melyik kikötőbe tart, annak semmilyen szél nem jó...) Hajlandó tenni érte? Most még nem kell, hogy a hogyannal is tisztában legyen, csak a hajlandóság, a belső motiváció léte vagy nem léte a kérdés. Ezt vele kell tisztázni (hiszen róla van szó).

Sexty János

  • senior tag
  • ***
  • Hozzászólások: 88
Re:gyakori, hosszan tartó hányinger és öklendezés
« Válasz #21 Dátum: 2011. Február 02. - 14:30:01 »
    Kedves Zsuzsa és Tera!

    Köszönjük a részletes beszámolókat, amelyek nemcsak a fiatalember tüneteit, feltételezett érzéseit taglalják, hanem a családi vonatkozásokat is bemutatják. Az információk nagy része hozzátartozik a tárgyhoz, már-már közelít az anyag egy részletes személyes beszélgetésben kapható anyaghoz. Mintaszerű ez a hozzáállás az elérendő célhoz.

    Az alapos tájékoztatást követően szinte már csak az érintett biológiai oldalasságára kérdeznék rá. A válaszban kérném megerősíteni, hogy tesztelést követően mit lehetett tapasztalni. A tapsteszt során kérni kell a fiút, hogy csapjon bele az egyik tenyerével a másikba, lehetne még karkeresztezést és újjak összekulcsolását kérni. Mindhárom esetben a domináns oldali kéz ill. hüvelykujj van felül. A teljeskörű tesztelés ügyében e fórumon a megfelelő témánál is lehet tájékozódni.

    Mint a témacím-változtatásból is már kitűnhet, az elgondolásom az, hogy a fiatalembernél a Bulimia néven ismert jelenség, az újmedicinában az agykéreg konstellációinak egyik fajtája áll fenn valószínüleg. A szervatlasz haladó részében található az erről is szóló oldal.

    Egy 14 éves fiút az újmedicinában már úgy emlegetünk, hogy biológiailag jobb, vagy bal oldalas férfi.
A szervatlasz szerint a Bulimia-konstellációban az egyik konfliktus az agykéregben a hasnyálmirigy alfa Langerhans-sziget vezérlőközpontjába csapódik be. Az én elgondolásomban a fiú (férfi) balkezessége (bal oldalassága) folytán ide, az ún. cukor-központ női oldalára, tehát a bal oldalra csapódott be az a konfliktus, melynek érzelmi tartalma a férfias érzelemvilágra jellemzően "ellenkezés erős félelemmel" érzelmi tartalmú konfliktus. A tájékoztatásunk alapján úgy érzem, erre bőven lehetett oka (pl.: a szülők válásával, a nevelőapával, a lakhelyváltozással, az iskolai problémákkal, stb. kapcsolatban történhetett konfliktusok miatt).
Ez a különprogram alacsony vércukorszinttel jár együtt a KA szakaszban, aminek következtében az étvágy megnő. Bár arra, hogy ez bekövetkezett, nem volt konkrét utalás, csak abból következtetek erre, hogy kérdésre válaszként leíródott, hogy a gyomrával nincs probléma.

      A hányingertünetek akkor kezdődnek a szervatlaszbeli információ értelmezése alapján, amikor ehhez a különprogramhoz társul [vagy az társul ehhez (a becsapódás sorrendje jelenleg még nem teljesen világos előttem)] egy másik agykérgi konfliktusbecsapódás folytán beinduló újabb különprogram, a gyomor kis kanyarulatának, máj, epe és hasnyálmirigy laphám nyálkahártyáit érintő a különprogram. Ennek KA szakaszában jellemző a fekélyesedés, állandósult hányingerrel. Az érzelmi tartalom biológiailag baloldalas férfinél, másodlagos konfliktusbecsapódásnál: identitás-konfliktus ("nem tudom, hogy ki vagyok tulajdonképpen, hová tartozok, kire hallgassak) Ez alapvetően egy döntési konfliktus, álláspont meghatározási konfliktus. Jobbkezes férfinél az érzelmi tartalom, ha elsődleges a konfliktus (DHS): a szervatlasz szerint: Birtokbosszúsági konfliktus: birtokhatár vita, mérgelődés, jellemzően rokonokkal. Nem bírom a vejemet, anyósomat (stb.) elviselni. Bosszúság tulajdonnal kapcsolatban. Bírtokhatár sértés. Túlkapás, visszaélés. Bosszantó igazságtalanság-konfliktus.

     Azt gondolom tehát, hogy a fiúnál az esetleg állandósult alfa Langerhans-szigeti különprogram-aktivitáshoz társul ez a fenti (vagy e fentihez társul a cukorkonfliktus különprogramja), másik különprogram, amikor az iskolába kell indulni. E kettő együttes futása okozza a Bulimia-konstellációt. Amikor megszünik a hányinger, pl. hétvégén, ekkor ez a jele annak, hogy az egyik különprogram megoldás utáni, helyreállítási fázisba kapcsolt, a konstelláció felfüggesztődött. A következő hányás-öklendezés sorozat jelzi az ismételten folytatódó konstellációba "esést", vagyis a MU (konfliktusmegoldás utáni) szakaszban lévő különprogram-folyamat visszaesését a KA (konfliktus-aktív) szakaszba.

     Ennek az elgondolásnak a beigazolásaképpen meg kellene tudni, hogy milyen szinten van általában a fiú vércukra, valóban alacsony-e, változó-e (olykor alacsony, olykor magas). Mindezek előtt szeretném kérni a visszaigazolását, vagy a megcáfolását az alacsony vércukorszint jellegzetes velejárójának, az úgynevezett farkaséhségnek is. Amennyiben az alfa Langerhans-szigetsejtek különprogramja kerül MU szakaszba (a konstelláció felfüggesztődésekor), akkor ott vércukorszint-emelkedés a tünet.
Ha az én gyerekem lenne, én nem vinném hivatalos vonalra ezt a tájékozódó vércukorszint-vizsgálatot, kivéve GNM-tudatos szakember közreműködése esetében. Tudom, hogy sokan mérik rendszeresen a saját vércukorszintjüket, esetleg ezen a vonalon is el lehetne indulni.

amanda

  • *
  • Hozzászólások: 8
Re:gyakori, hosszan tartó hányinger és öklendezés
« Válasz #22 Dátum: 2011. Február 02. - 19:08:59 »
Kedves Zsuzsa!
 Igen önbántás az önagresszió alatt ezt értettem. A gyerek átveszi a szülők megoldatlan problémáit,ezt nevezik az orvosok örökletes betegségnek,ezek közé tartozik pl.az epekő.
Egyetértek Sexty úr hozzászólásával,mert az identításkonfliktus érinti a gyomor-,máj-,epe-,hasnyálmirigy laphámszövetet. Mivel Robertó kifejezett kérésére kizárólag a GNM hatáskörébe tartozó szakmai leíráshoz való igazodás az elsődleges szempont,ezért a máj egyébb érzelmi,és tudati,és távoli szöveti leírását nem teszem meg,mert ez már a Kínai medicina területe,ezért írtam hogy egyéb alternatív értelmezések állnak még rendelkezésre ,amivel részleteiben lehet elemezni.

Tera69

  • *
  • Hozzászólások: 3
Re:gyakori, hosszan tartó hányinger és öklendezés
« Válasz #23 Dátum: 2011. Február 03. - 13:09:49 »
Kedves János Megcsinálta a fiam a kézpróbát. A tapsnál és a karkeresztezésnél, a jobb kéz volt a domináns, az ujjak összekulcsolásánál, pedig a bal. Az étkezéssel kapcsolatos feltevésed valóban helytálló, mert a gyerek ötször, hatszor is eszik egy nap, és nem csak csipeget. Sokszor kívánja az édességet, de most például a savanyú ízt is, konkrétan citromos vizet iszik. A vércukor szintjéről jelenleg nem tudok mit mondani (ahogy módom lesz rá, megméretjük). Utóljára másfél éve volt laborvizsgálaton, akkor rendben volt. Egyébként ma is volt sok-sok öklendezés, és egy komoly hányás, ami után azt mondta, úgy fáj a gyomra, mintha egy üllő nyomná. A tegnapi napon, immár sokadszor, volt egy hosszabb beszélgetésünk, és miután befejeztük, azt mondta: "anya, olyan jó, hogy kiadhattam magamból, és már nem is vagyok rosszul" . Még annyit, hogy a pszichiáter fél szemről, 2*1 egészre emelte a fiam gyógyszeradagját.

Sexty János

  • senior tag
  • ***
  • Hozzászólások: 88
Re:gyakori, hosszan tartó hányinger és öklendezés
« Válasz #24 Dátum: 2011. Február 03. - 14:53:18 »
        Szervusz Tera, itt található az e fórumbeli téma, amely a biológiai oldalassággal bővebben foglalkozik: http://gnmforum.hu/index.php/topic,736.msg2534.html#msg2534

        Ha jobboldalas a fiú, akkor elsőnek a birtok bosszúsági ÉBK (Értelmes Biológiai Különprogram) indult be, másodikként pedig a cukor-központot érintő baloldali, vagyis az alfa Langerhans szigetsejteket érintő ÉBK. Kettős konstellációban mindig a másodjára becsapódó konfliktus hozzáférhető a feloldás vonatkozásában. Lehet kezdeni gondolkozni, hogy mi lehet a konkrét tartalma az ezt az ÉBK-t beindító konfliktusnak. Az érzelmi tartalom: undorodás erős félelemmel.

        Ide írom a szervatlasznak a megjegyzését, amit a Bulimia-konstellációnál az alacsony vércukorszintet szabályozó ÉBK érzelmi tartalmához fűz (haladó szervatlasz 168. oldal): "Az undorkonfliktus tárgya lehet bármi, egy dolog, egy személy, egy helyzet, de ismerünk olyat is, aki saját magától undorodott, gusztustalannak érezte magát."

        Az öklendezéskor a vércukorszint elvileg alacsony, a konstelláció fennáll ekkor. Nyugalmi helyzetben az undor-ÉBK megoldás utáni fázisban van, ekkor nincs konstelláció, elvileg ekkor a vércukorszintnek a normálistól magasabbnak kell lennie. Erre lehet számítani a vércukorszint mérésekor.

        A pszihiáter piruláihoz csak egy kérdés: a pszihiáter figyelembe veszi a Bulimiához kapcsolódó valóságos lelki folyamatokat és az ősidők óta meglévő agyi beprogramozásokat? A kérdés "költői" volt, azt hiszem a kérdésnek a forszírozása nélkül is tudható, hogy ismeri-e, figyelembe veszi-e az ujmedicinát?

Vadvirág

  • senior tag
  • ***
  • Hozzászólások: 1582
Re:gyakori, hosszan tartó hányinger és öklendezés
« Válasz #25 Dátum: 2011. Február 03. - 15:02:41 »
A tegnapi napon, immár sokadszor, volt egy hosszabb beszélgetésünk, és miután befejeztük, azt mondta: "anya, olyan jó, hogy kiadhattam magamból, és már nem is vagyok rosszul" .

Kedves Tera, észrevetted az összefüggést a "kiadhattam magamból" (az érzelmeket, a gondolatokat) érzelmi tartalom, mint átvitt értelmű kiadás és a hányás, mint fizikai kiadás között? Érdemes odafigyelni arra, amit a hosszú beszélgetés során mondott a fiad. Bár nem írtad le, valószínűleg az a konfliktusa, ami nyomta(/ja?) a lelkét.

Vitkovits Máté

  • senior tag
  • ***
  • Hozzászólások: 650
Re:gyakori, hosszan tartó hányinger és öklendezés
« Válasz #26 Dátum: 2011. Február 03. - 21:21:50 »
Én annyit tennék hozzá, hogy a fiú valószínűleg balkezes, a "vegyes" teszteredmények a kezűség eldöntésénél erre szoktak általában utalni.

üdv, Máté

Tera69

  • *
  • Hozzászólások: 3
Re:gyakori, hosszan tartó hányinger és öklendezés
« Válasz #27 Dátum: 2011. Február 04. - 09:50:31 »
Szervusztok, köszönöm a hozzászólásaitokat, és igen, én is felfigyeltem a gyereknek arra a bizonyos mondatára, miszerint "kiadta magából".  Egyébként a beszélgetés során, sokszor elhangzott a düh. Dühös vagyok a nevelőapámra, mert állandóan elvárásai vannak, de nem nyújtja a másik oldalt. Dühös vagyok az édesapámra, mert nem törődik velem, és az iskolára, mert nincsenek tanulásbeli sikereim, és az osztálytársaimra, mert  ők ezért csúfolnak, és a közvetlen környezetemre, mert folyton rá akarnak venni a tanulásra, és a pszichológusra, mert azt mondta, hogy addig nem játszhatok a sz.gépen, amíg nem hozok, jobb eredményeket, és dühös vagyok magamra amiért nem tanulok. Ezzel a kör bezárult.

Roberto

  • senior tag
  • ***
  • Hozzászólások: 942
Re:gyakori, hosszan tartó hányinger és öklendezés
« Válasz #28 Dátum: 2011. Május 15. - 20:30:49 »
Ahogy elnézem ezt jól elragoztuk.

Kezűségtől függetlenül fiúgyermekről van szó. Kiderült, hogy rendszeresen dühíti sok minden = birtokbosszúsági konfliktus. A hányási roham valóban rövidebb ideig tartana, max fél óra egy három napos konfliktus aktivitás esetén.

Ha a gyermek hosszú időn keresztül öklendezik és nem szimulál, az RENDSZERESEN VISSZAESŐ KONFLIKTUS AKTIVITÁS.

A tünetei mechanizmusa megegyezik a parkinsonnál tapasztalt izomremegéssel = hosszan tartó krízis, csak itt a drága nem remeg, hanem öklendezik!

Minél tovább húzzátok a megoldást (A GYERMEK LELKI NYUGALMÁNAK BIZTOSÍTÁSÁT) ANNÁL KÉSŐBB lesz vége, és az öklendezés egyre hosszabb ideig fog tartani, és egyre durvább tünetei lesznek. Előre szólok. Egy dolog, hogy nem diagnosztizálták, de ilyen tüneteknél a gyermeknek akut gyomorfekélye kell hogy legyen! Lehet ellenőrizni, bár egy endoszkópos vizsgálattól a gyerek nem lesz előrébb.

Én elhiszem, hogy se pénz, se tanár, de ez nem indokolja, hogy hagyjuk szenvedni, és a gyermek lelki világát, érzelmeit, és igencsak aggasztó tüneteit figyelmen kívül hagyjuk, és megerőszakoljuk.

Megoldást kell találni, de sürgősen. A szülőknek is abba kell hagyni a bosszantást és bosszankodást (tőlük tanulta).

Nem semmi feladat, egy újmedicinával ismerkedőnek. Itt eldől majd, hogy mi a fontos.

Ha az egész iskola sín neki, nincs mese járjon a szomszéd faluba iskolába, vagy magántanuló kell legyen, máskülönben NEM FOG lejönni, LESZOKNI a konfliktusba való visszaesésről. Ne várjuk a gyerektől azt hogy tudatosan lekezeli, hiszen ez még a felnőtteknek is emberes kihívás.

A szülők járjanak utána, hogy ez esetben van-e valami normális kivitelezhető megoldás, esetleg valami állami támogatás, hiszen a gyerek tényleg lelki és fizikai beteg az idegfeszültségtől és szenved!

Sebi Eniko

  • *
  • Hozzászólások: 1
Re:gyakori, hosszan tartó hányinger és öklendezés
« Válasz #29 Dátum: 2012. Július 23. - 16:50:10 »
Sziasztok, nem rég ismertem meg a GNMet, és nagyon sok mindent nem tudok még. Múlt héten szerdán a 4 éves fiam hányt egy nagyot , amit levertség követett, majd éjjel láz, ami saccolásom szerint olyan 38 lehetett, de a gyereket nem zavarta, nem költöttem fel , hogy megmérjem a lázát. Mivel a gyerek azelőtt nap a nagyanyjánál volt s ott kolbászt evett, amit itthon nem szokott enni, arra gondoltunk h a kolbász miatt hányt. Csütörtök éjjel a 2 éves fiam hányt , de ő már többször s meg is kínozta jobban mert a vizet is kihányta amit megivott, enyhe láza neki is volt, de nem mértem mert alvás közben volt , nem zavartam. Szombaton délután a 7 éves lányom is hányt 3szor, s ugyanakkor a férjem is 3szor. Mindhárom gyereknél a hányást megelőzte hasfájás, a férjemnél rosszullét , hányinger. A lányomnál és a férjemnél nem volt láz, de nagyon sokat aludtak mindnyájan. A háziorvos azt mondta, h vírusos járvány van, h nagyon sok gyereknem hasonló egynapos hányása van. Az a kérdésem, hogy az új medicina szerint van ilyen járvány? V egyáltalán mit szóltok ehhez az esethez, h miért hánytak ők mind én meg nem.

VV

  • *
  • *
  • Hozzászólások: 10
Re:gyakori, hosszan tartó hányinger és öklendezés
« Válasz #30 Dátum: 2014. Január 13. - 12:43:39 »
Lehet tudni mi lett a probléma kimenetele, hogyan lett vége, lett e megoldás? Milyen most a gyermek állapota? Hasonló a probléma.