Először is olvassa el, hogy mik azok a ciszták itt.
Néhány mezodermális, kéregállomány vezérelte szervnek, a sorvadása utáni megoldási, helyreállítási szakaszban kilenc hónap szükséges ahhoz, hogy az újonnan keletkezett szövet a korábbi szervi funkciót ellássa. S nem csak hogy ellátja, az elváltozásban érintett szervnek korábbinál nagyobb lesz a teljesítménye, fokozódik a biológiai funkciója a megoldás utáni szakasz végére, és az meg is maradhat a későbbiekre.
Mivel a velőállományi különprogramok elváltozásainak biológiai értelme a megoldás utáni szakaszban, annak a végére nyilvánul meg - itt az indurálódott (megkeményedett) sűrűségükben, echodenzitásukban csökkent képződmények hormont termelnek, vizeletet választanak ki (pl. nephroblastoma, amit induráció előtt wilms tumornak, azelőtt pedig vesecisztának neveznek) stb. Ilyen szervek a vese, petefészek, here, mellékvesekéreg, lép,
A kilenc hónap letelte előtt az éppen kialakuló szövetnek még nincs önálló vérellátása, ezért a környező szövetekbe beszűrődve onnan szolgálja ki magát vérrel és tápanyagokkal. Korábban ezeket az ún. infiltrációs rákos növekedéseket teljesen félreértelmezték, és elnevezték "különösen rosszindulatú, más szövetekbe beszűrődő rákos növekedésnek". Figyelmen kívül maradt, hogy minden cisztát megelőz nekrózis, és az is, hogy a 9-ik hónap után a megszilárdulóban lévő ciszta MAGÁTÓL LEVÁLIK a környezetéről, kialakul a saját vérellátórendszere és nyirokrendszere.
És csodák csodája, minden ciszta annak a szervnek a korábbi funkcióját pótolja vagy erősíti, amiből kialakult. Vizeletet választ ki, női hormont termel, vagy éppen extra adag adrenalint, cortisolt, stb.
Miért nem sorvad el a vese, ha ökölnyi ciszták is léteznek?
Azért nem sorvadhat el például a vese, egy hosszabb és súlyosabb konfliktusaktivitás során, mert az közvetlenül életveszélyes lenne. Még egy súlyos konfliktus után sem látunk nagyobb kiterjedésű veseparenchyma-nekrózist. A vesének működnie kell. A konfliktustömeg csak a megoldás utáni szakaszban képződő cisztákon látszik meg, a ciszta mérete a gyűjtött konfliktustömeg nagyságát megmutatja. (Az ödémás Hameri-góc méretéből ezen felül még sok mindenre lehet következtetni.)
Ha a ciszta túl nagyra sikeredett, nagyobb kilenc centiméternél, vagy bármilyen mechanikai problémát jelent, idegeket, ereket, szöveteket nyom, vagy zavar, akkor ajánlatos eltávolíttatni, de csak, miután letelt a kilenc hónap a konfliktus megoldásától számolva. Ezzel kiküszöbölhető a felesleges hasüregi kaszabolás (infiltrációk eltávolítása), ezek a képződmények a kilencedik hónap letelte után viszonylag könnyen, és komplikációmentesen eltávoltíthatók! Egy óriási 10-15 cm átmérőjű vesecisztával, lépcisztával viszont már vigyázni kell, minimalizálni kell a mozgást, hogy a viszonylag egyenletes állapottal, vérnyomással, mozdulatlansággal elősegítsük a regenerálódási folyamatokat. Nem kell ehhez kérvényt benyújtani, akkor fájnak is ezek, amikor figyelmet érdemelnek.
"A vesecisztánál az ember még azt is megválogatja mikor vesz levegőt."Akkor viszont legyen elsődleges az Anyatermészet hívó szava, fogadjuk meg, ha arra kér, feküdjünk le, mert máskülönben szétmegy a fejünk... vagy szétszakad a hátunk... elviselhetőbb vízszíntesben, pihenve.
Ma már köztudott, a nyugodt vagotónia bolygatásával időt veszítünk a regenerálódásban.
Lásd még ciszták biológiai előnyei
ellenőrizte: m564d