infantilizmus

[maki]

Sziasztok!

Viszonylag sok youtube-os videót megnéztem Robertotól és eléggé mellbe vágott, amikor az infantilizmus került bemutatásra, mint mentális külön program, mert sok bennem meglevő tulajdonságot sorolt fel benne. A kérdésem az lenne, hogy ebből mennyire nehéz kikecmeregni?

Röviden magamról: 27 éves egyetemi hallgató vagyok, és valamiért nem tudom rávenni magam a tanulásra, pedig már könnyen befejezhettem volna a sulit. Valahogy nem tudom komolyan venni ezt az egészet, mert nem foglalkoztat a karrier, nem tudok belesimulni egy a társadalom által rám kényszerített szerepbe. Műszaki pályán indultam el, mert a középsuliban erősségem volt a matek. Nem tartom magam degeneráltnak,( kitűnő érettségi, két nyelvvizsga, emelt matek), de valahogy nem tudok továbblépni és úgy érzem 8 éve stagnálok. Lusta vagyok gondolkodni, nem tudok koncentrálni...

Fizikai tünetek: már egészen kicsi gyerekkorom óta járok orvosokhoz ízületi problémákkal. Állandóan vért vettek és magas volt a vérsüllyedésem. Eleinte a bal térdem miatt jártunk, később, a könyök, majd a vállízületek is rendszeresen fájtak. Sokszor jelentős mozgás tartomány csökkenés, egyébként recsegéssel, fájdalommal jár együtt.  Egyszer fájt, máskor nem. Ha disznóhúst ettem az ízületek nagyon fájtak utána, de ezt a problémát már megoldottam, mert vegetáriánus vagyok.

Az arcom 15-16 éves korom óta pattanásos.

Lelki háttér: önértékelési konfliktusok. Mindig próbáltam megfelelni a környezetemnek, ezáltal értékesnek érezni magam. Féltem a megszégyenüléstől, igyekeztem a háttérben maradni, nem voltam sosem a társaság közepe. Volt egy hosszú, ám konfliktusoktól terhes párkapcsolatom(kinek nem az). 8 évig voltunk együtt, de rá kellett jönnöm, hogy leginkább egy funkcionális kapcsolat volt. Én fontosnak, hasznosnak éreztem magam, ő támaszt és segítséget kapott. Persze ez így nagyon le van sarkítva, de a nagy szerelemből már tényleg csak ez marad a végére. A szülők is tiltottak egy időben, valószínűleg ez is összekovácsolt minket.

Nagy családba nőttem fel a kertvárosban, de a szülők sokszor viharos konfliktusai valószínűleg megtették a hatásukat. Egy időben mindennaposak voltak a veszekedések, egyikük válni akart, aztán mégsem, szóval voltak fennakadások itt is.
 
Biztos vagyok benne, hogy tudatossággal meg lehet indulni előre, de már sokszor megpróbáltam változtatni, aztán egy hét után alábbhagyott a lelkesedés és ugyan ott találtam magam.

Köszi!

[Nanetta]

A tudatosság mindenképpen segít. Ha tudod az újmedicinát, tudod magad figyelni belülről, hogy mik a tüneteid, és ha megindulsz mindenféle terápia útján, akkor oldani is tudod az okokat, azokat is, amikről nem tudsz. A családállítást javaslom, mert gyorsan felfedi és fel is oldja a mély, rendszerben lévő kötődéseket. Ha nincs életkedved, motiváltságos, javaslom a családállítás azon rituáléját, miszerint kimondd, hogy AZ ÉLETET VÁLASZTOM! Illetve, ha izületes vagy, akkor az önértékelésed növelését is jó becélozni. Az infantilizmuson a felelősségvállalás is segít, pl. a gyerekvállalás.

[Koala]

Az egyik oktatóvideóban azt hallottam , hogy a 23. életév után már nem változik az infantilis személyiség. Ezek szerint még is van mód arra , hogy a konstalláció feloldódjon ez a kritikus életév után is? Engem ez nagyon érdekelne

[Rolee]

Kedves Koala!

Utánakerestem és ezt találtam a Szerv Atlaszban...

Idézet a Szerv Atlaszból:
Fontos különlegesség és sajátosság a nemi/birtokzóna konstellációknál, hogy az érintett a „bekonstellálódás” pillanatában MEGÁLL az érettség (konkrétan érzelmi és kreatív intelligencia) fejlődésében, kibontakozásában.
Ez azt jelenti, az illető érzelmileg, felelősségérzetében, felelősségvállaló és döntésképességében nem fejlődik tovább. Ez az oka sok jószándékű ember gyermeteg viselkedésének. (Az infantilizmus hosszú gyermekkori konstelláció nyoma.) Még a külsőben is megnyilvánul: infantilis felnőttek „babaarccal” (orvosi nevén babyface).
Eddigi ismereteink szerint, ha a konstellációból az illető nem tud kilépni, kibillenni 23 éves koráig, akkor tartósan megreked azon a szinten, amikor a konstelláció beállt. Ha 23 éves kora előtt megoldásra kerül a konstelláció, az érintett viszonylag még behozhatja, képes utolérni önmagát. A teljes kifejlettség idejének elérése után feloldott konstellációknál már nem biztos, hogy az érintett be tudja hozni az értelmi/érzelmi fejlődésbeli lemaradását.

[Koala]

Köszönöm a választ!  Megpróbáljuk még azért megoldani a konfliktusokat , hátha sikerül jó irányba fordulni! 27 éves nagyfiamról van szó egyébként  Üdvözletem!

[Rolee]

Nagyon szívesen!

[Nanetta]

Az infantilizmus nem konstelláció, hanem annak az eredménye. Ha valaki 23 éves korig, amíg a lelki fejlősés exponenciális konstellál be, akkor lemarad a fejlődésről, és "úgy marad". Ez arra jó, hogy aki nem tudja jól, tudatosan, tisztán kezelni a konfliktusait (mive, aki bekonstellál, azzal ez történik, - most már lehet automata autóra letenni a jogsit, és ezt választja az, aki nem nézi ki magából azt, hogy a sebváltót meg tudja tanulni használni). Később is megtartja a biológia ezt a megoldást, legyél gyerek, ne vegyél arról tudomást, hogy mennyi konfliktus van a világon, azt majd megoldják azok, akik tudják. Meg tudja tanulni az összes dinoszauruszt, csinál pár diplomát, profi a szakmájában, de van, amit nem lehet rábízni, azt csinálják a felnőttek. De tudatosan figyelve arra, hogy a felelősségvállalást nála fejleszteni kell, nagyon is sokat tudank fejlődni. Pl. elhanyagoló szülők, akik nem adnak a gyekerüknek vacsorát vagy pár napig nem vigyáznak rájuk, mert jobb dolguk akad tudank öreg korukra gondoskodók és gyerekeiket segítők lenni. Mindenképpen segít, ha tisztában vagyunk a tünetekkel, hiszen mindenki volt konstellált a 23 év alatt, így élünk túl. Gondoljatok Dr. House-ra! Az infantilizmus mintapéldánya!

[Rolee]

Érthető, tehát az Infantilizmus csak egy következménye egy régebbi, fiatal kori konstellációnak, még akkor is, ha már a jelenben az a konstelláció nem áll fent.  Akkor törlöm az előző hozzászólásom java részét, nehogy megzavarjon valakit.

[Nanetta]

Akár még fenn is állhat, de nem biztos. Egy 23 éves élethelyzete nagyot tud változni, megházasodik, költözik, befejezi a sulit, külföld... és nagyobb eséllyel jön le a konfliktusairól, mint egy idős pl. a demenciáról. Az infantilizmus egy konstelláció alatt megtanult és utána is megtartott biológiai előny, egy stratégia, aminek az a lényege, hogy megelőzzük a konfliktálódást azzal, hogy ez nem az én dolgom, hanem másoké. A felnőtteké, a nőké és a férfiaké, nem a gyerekeké. Fontos, hogy a gyerek meg tudja élni ezt a tehermentes, felelősségmentes időszakot. Akinek a nagyok dolgával kellett foglalkozni, akinek nem mondták, hogy Anya és Apa ügyes, majd megoldják, ez nem a te dolgod, azok ezt az időszakot be szokták pótolni, pl. otthagyják az egyetemet és otthon számítógépeznek akár évekig is, vagy olyan munkát választanak, ami kapcsolatos valami játékkal... Régen azt tanítottam, hogy azok infantilisak, akiknek gyerekkorukban sok konfliktusuk van, aztán rájöttem, hogy elég kettő is, amivel nem tud megbirkózni! Elég egy nemi/birtok konstelláció, tehát nem sok konfliktus kell hozzá, hanem két olyan, amit nem tud kezelni, nincs segítsége vagy know-how-ja. A gyerekeknek is van tudásuk ilyesmihez. Emlékszem, hat éves voltam, amikor megtudtam, hogy a kemótól hánynak az emberek. Elhatároztam, hogy ha rákos leszek és a Jóisten azt mondja, hogy itt a vég, akkor én hányás nélkül óhajtok távozni, és ezzel megnyugodtam. (Bár lehet, hogy posztmortális voltam )

[Koala]

Helló!      " maki"  , aki a témát indította , legalább észreveszi önmagát , elemzi önmagát. Az én fiam viszont vakfoltos .Én sokat olvasok , megismerkedtem a Biologikával is , aminek nagyon örülök!     Látom a gyereken , hogy valami nincs rendben , de ő sajnos nem igen hajlandó a változásra. Úgy érzem , nem is érzi szükségét annak. Beleragadt a helyzetébe. Csak idehaza érzi magát biztonságosan velünk , a szülőkkel.Legtöbb dologban kikéri a véleményünket. Egyre jobban elmagányosodik.Reakciói lelassultak. Mintha nem is ebben a világban lenne. Az az igazság , hogy nagyon aggódom érte , mert egy intelligens és jószívű fiú ( talán túlságosan is). Egy legyet nem képes agyonütni.Ja  , és szívesen nézi még a gyermekkori rajzfilmjeit is. 

[ceceliazn16]

Hardcore Galleries with hot Hardcore photos
http://latina.porn.parties.gigixo.com/?post-jazmyne
 thumbnails movie porn 1 gay porn folsom prison ex large big tit porn free buy download burn dvd porn parrot porn