Kedves Alva!
Részben saját tapasztalatból is írok, mert én is érintett voltam epilepsziás rohamban.
Valószínűleg édesanyád valamiért elszenvedhetett egy "Menekülnék, elmennék de (bizonyos okok miatt)nem tudok" konfliktust. Persze ez csak az eredeti kiváltó konfliktus. Sajnos ez a dolog is szeret begyűrűzni azzal, hogy az epilepsziában szenvedők már előre rettegnek a későbbi rohamok előjöttétől és ezek végül újabb és újabb rohamokat válthatnak ki.
Ahhoz, hogy ne legyen több roham, muszály megérteni, hogy maga az epilepsziás roham már csak a Megoldás utáni szakaszban jelentkezik és ha az a program kifut, akkor ha csak nem stresszeljük magunkat rajta, hogy "Jajj nem akarok rosszul lenni, nemakarok rosszul lenni!" végérvényesen megszűnik.
Viszont ha egy konkrét szituáció azóta is fennt áll, ami kiválthatja ezt a "menekülnék de nem tudok" konfliktust, akkor amit tenni lehet, hogy be kell azonosítani azt a szituációt/szituációkat és valamilyen módon fel kell számolni őket, illetve igyekezni kell másképpen viszonyulni magához a szituációhoz, vagy meg kell szüntetni azokat az élethelyzeteket ha lehetséges.
Írtad, hogy azóta vannak Édesanyádnak rohamai, mióta elszenvedte a bokatörést, tehát ez azt jelenti, hogy a saját akaratából való helyváltoztatása igen csak le van korlátozva, vagyis számára bizonyos negatív behatások elöl sajnos nem tud kitérni, elmenni, menekülni. Ez talán egy jó kiindulási pont lehet.
Egyébként én is úgy olvastam, hallottam, hogy csonttöréskor leesik a hemoglobinszint, úgyhogy elvileg ez annak a velejárója lehet, nem pedig azért (amit az orvos mondott) mert vastagbél daganat lesz. Ez Új medicinás nézőpontból elég abszurdnak hat, ugyanis ahhoz, hogy valakinek vastagbél daganata legyen, szükségszerűen el kell szenvedni ahhoz a szervhez kapcsolódó érzelmi konfliktusokat. Konfliktus nélkül nincs elváltozás. Persze kivételek ez alól a természetellenes táplálkozás, mérgezés, sugárzás és a baleset.