Szerző Téma: Jóindulatú daganat, rosszindulatú daganat...  (Olvasták 5627 alkalommal)

0 felhasználó és 1 vendég van ebben a témában

kpmc

  • *
  • Hozzászólások: 4
Jóindulatú daganat, rosszindulatú daganat...
« Dátum: 2011. Február 06. - 08:29:02 »
A hagyományos orvoslásban az orvosok miért is nevezik az egyik daganatot jóindulatúnak, a másikat rosszindulatúnak? Mit figyelnek ilyenkor? Mi alapján mondják az egyikre ezt, a másikra azt? Valami indokuk csak van. Nem?
Én arra gondolok, hogy a már levált, és betokozódott daganatot tekinthetik jóindulatúnak, a még úgymond fejlődésben lévőt nevezhetik rosszindulatúnak.

Viktória6801

  • *
  • Hozzászólások: 1
Re:Jóindulatú daganat, rosszindulatú daganat...
« Válasz #1 Dátum: 2011. Május 19. - 18:21:46 »
Én is kíváncsi vagyok, hogy mi alapján döntik el hogy jó vagy rosszindulatú? Egyik közeli ismerősömnek a veséjében volt egy betokozódott daganat, ami már nem fejlődött tovább, mégis rosszindulatúnak mondták. Miért?

Roberto

  • senior tag
  • ***
  • Hozzászólások: 942
Re:Jóindulatú daganat, rosszindulatú daganat...
« Válasz #2 Dátum: 2011. Május 20. - 01:35:43 »
Köszönöm a kérdésedet, és a türelmedet. Most látom, ez a fórumon még nincs is kifejtve! Engedelmetekkel...

Az új orvostudományban mondjuk úgy "nem ismeretes" a jó és rosszindulatú elváltozás, mert feketén fehéren be van bizonyítva, hogy az elváltozásainknak értelme van, méghozzá biológiai. Mindegyiknek, ami nem mérgezés, sugárzás, baleset, vagy természetellenes táplálkozás következménye. Akkor is, ha az emberiség és az orvostudomány tegnapi állása képtelen volt felfogni annak összefüggéseit, és működését.
"Belefeledkeztünk a mikroszkópba..."

Persze, mennyivel könnyebb azt mondani, "csúnya gonosz pusztuljon" mint venni a fáradságot, megérteni és megtanulni vezérelni a nyomógombjainkat, az érzelmeket és szükségleteket... Hozzá tartozik az igazsághoz az is, hogy NEM IS VOLT korábban élő ember agyát, testét belülről fotózó technológia, és az élőlények lelke, lelki világa, érzelmei nem voltak az orvostudomány része.)

Egy betegségre ráfogni, hogy rosszindulatú, annyi mint egy balesetre vagy gombamérgezésre ráfogni, hogy "rosszindulatú". A biológiában ilyen nincsen. Értelmes van, meg értelmetlen. A testünk ennek ellenére elég sok mérgezést le bír kezelni, és a korábban betegségként ismert elváltozás folyamatokat is menetrend-szerűen hajtja végre. Az első betegségi szakasz határozza meg a másodikat, párosával járnak.

Az akadémikus orvostudományban még nem veszik figyelembe a kétszakaszú megbetegedés-lefutást (mert nem ismerik), nem számít a szövet típusa, és annak származása, és nem aszerint, hanem a sejtosztódás jellege alapján határozzák meg, hogy valami "jóindulatú" vagy "rosszindulatú". Ha ún. mitotikus sejtosztódás történik, vagyis kromoszóma-duplázódással további, szaporodásra képes sejtek jönnek létre - az rosszindulatú. Ha az osztódás során továbbosztódásra képtelen sejtek jönnek létre (kromoszómaszám-felező, ún. nem mitotikus sejtosztódás) az jóindulatú. Régebben ez volt az egyetlen dolog, a vízválasztó.



Mi az a mitózis? a sejtosztódás egyik típusa, amikor az osztódás során továbbosztódásra képes sejtek jönnek létre. Amikor osztódás-képtelen sejtek jönnek létre, az az ún. „nem-mitotikus” sejtosztódás. Az egyetlen dolog, ami alapján egy elváltozást rosszindulatúnak vagy jóindulatúnak tituláltak az volt, hogy milyen fajta sejtosztódást mutatott (mitotikust vagy nem mitotikust).

Vannak sejtek, amelyek nagyobb konfliktus után olyan lendülettel indulnak meg szaporodni, hogy még szövetkimetszés, mintavétel után is osztódnak egy ideig a mikroszkóp alatt!

Az öt biológiai természettörvénynek megfelelően a sejtosztódás fokát, a szövetgyarapodás mértékét a konfliktus-sokk intenzitása határozza meg.

Hogy hol és mikor történik mitózis, az függ a szövet típusától, és hogy melyik agyi relé érintett.
Akkor történik, amelyik szakaszban az elváltozás biológiai értelme megnyilvánul:
a velőállomány kivételével mindig a K.A. szakaszban.

Ennek felismerése azért korszakalkotó, mert a legtöbb felesleges (és veszélyes) félelmet leépíti, ami egy megbetegedés során felmerülhet. Nem arról van szó, hogy akkor most már nincs mitől tartani (mert a tünetek még lehetnek kellemetlenek, egyes tünetekből még lehet komplikáció) de a felesleges RETTEGÉSnek legalább vége van.
Sokszor pont ezek jelentik a komplikációt (a rettegés hatására komoly változások történhetnek a testünkben).