Elváltozásokkal kapcsolatos infók, témák, esettörténetek > Mentális elváltozások, hangulati, viselkedési és elmezavarok
autista mániás konstelláció
Admin:
Szerv Atlasz lapkódok: 6.5.2. 6.5.A 6.5.B. 6.5.C. 6.5.D. 6.4.C.
Admin:
Mániás-autisztikus konstelláció: Az érintett úgy dolgozik (akár ismétlődő, monoton dolgokon)mint a gép, munkamániás, belemerül, belefeledkezik a maga kis „szakterületébe” (valójában nem sok vizet zavar, ritkán viszi sokra) nincsen magánélete, az élete ciklikusan ismétlődő, egyhangú.Nem szereti a változást, a kreativitást - „az ideális alkalmazott”. Nem szeret kommunikálni, beszélgetni, „belemerülök a számításaimba”.
A konfliktusok súlyosságától függ az elmezavar súlyossága. (forrás: szerv atlasz)
Admin:
Esettörténetek a témában:
- autista mániás konstelláció - írta: Huszár Nelli
- munkamánia, autista billegő - írta: Vadvirág
ellenőrizte: m819d
Huszár Nelli:
Tiszteletem Mindenkinek!
Már egy ideje latolgatom, hogy feltegyem-e a következő esettanulmányt a fórumra.
Nagyon örülök, hogy külön topicot nyitottatok a mentális ÉBK-knak!
Nem túl népszerű téma a fórumozók körében, de sajnos annál gyakoribb. Engem nagyon érdekelnek az elmebajok és azok miértje. Hogy miért? Erre nagyon egyszerű a válasz. 24 éve egy pszichiátriai zárt osztályon dolgozom. Napi szinten áll módomban látni és megfigyelni, magamban kielemezni, hogy milyen konstellációban van az egyén. Sajnos lehozni róla, már keményebb dió. De, ha ismerjük a mechanizmust és megértjük, teljesen más szemmel nézünk az emberre és előre tudjuk, hogy milyen testi tüneteket fog produkálni, ha lejön a konstellációról.
Csodálatos felismerésekben van részem elég gyakran. És mindezt a GNM-nek köszönhetem!
Nélküle ugyanolyan értetlenül állnék a dolgok elé, mint a többi fehér egyenruhás társam.
Na de rátérek a lényegre!
A nyáron történt. Éjszakára mentem és a kollégák azzal fogadtak, hogy új beteg van. 50 éves férfi,aki 3 nappal ezelőtt még normális munkásember volt. A felesége, aki behozta, elmondta, hogy 3 nappal előtte bikákat szállítottak (terelték fel őket a vonat tehervagonjába) és a szerencsétlent felöklelte egy rémült-felbőszült bika. A férfi elesett. Odaszaladtak többen, hogy felsegítsék. Fizikai sérülés nem történt, nem volt rajta egy karcolás sem. Viszont MEGNÉMULT. A tekintetét egy pontra szegezte és nem vett tudomást a külvilágról. (autista konstelláció ?).
Ápolgatták otthon, a háziorvos nem tudott vele mit kezdeni és ajánlotta, hogy hozzák be "hozzánk". De a feleség sírt, nem akarta. Így küszködtek 2 napig. A 3. napon elkezdett intenzíven hallucinálni. Állandón a plafont nézte ijedten kapkodva a tekintetét - mintha a plafonon látott volna valamit, amit a többiek nem. Akik közeledtek hozzá azokra rátámadt. Végül behozták. Amikor először láttam a következő kép tárult elém: feküdt az ágyon, a lábait az égnek emelte (mintha kapálózna vagy kerékpárt hajtana), intenzíven hallucinált rémülten a plafonba révedve kapkodta a tekintetét és ami nekem rögtön feltűnt: A JOBB ÖKLÉT NYOMKODTA A SZÁJÁBA, MINTHA KIAKARNA VENNI ONNAN VALAMIT!
Gége-nyálkahártya- vagy gége-izomzat külön programra gondoltam. Látszólag nem volt magánál, mégis ösztönösen érezte, vagy próbálta valahogy mutatni, hogy ott a gond. Addig nyomkodta a kezét a szájába, míg öklendezni kezdett. Alig vártam, hogy a kolléga befejezze abban a szobában a munkáját.
Elhatároztam, hogy beszélek hozzá a konfliktusáról. Éjjel fél 12-kor bementem.
A lábával folyamatosan a plafon felé kapálózott, mintha biciklizett volna, majd arra rugdosott, amerről közeledtem, és közben a folyton a plafonra kapkodta a tekintetét. Én szép halkan elkezdtem beszélni hozzá, hogy mi történt vele, hogy tudom mi a baja, hogy segíteni akarok neki mert úgy látom szenved. Pár perc után leengedte a lábait az ágyra és kivette a kezét a szájából. (!!!)
A tekintetét pedig úgy rám szegezte, hogy azt hittem átszúr! Teljesen lenyugodott! Kb. 10 percig beszéltem neki a várható tünetekről, hogy valószínű lesz fulladásos rohama őrült köhögés kíséretében mielőtt majd meg tud szólalni. Nem vette le rólam a szemét és egyszer csak elkezdett csorogni a könnye. Ebből tudtam, hogy megértett.
Az éjszakát nyugodtan aludta végig, szinte meg sem mozdult.
Két napig nem láttam, mert szabadnapos voltam, de a harmadik napon reggel bekövetkeztek az "újmedicinás jóslataim". A kolléga, akit beavattam, azt mondta, hogy boszorkány vagyok. A betegünk majd meg fulladt! Kapott mindenféle hörgőtágítót, oxigént-tényleg azt hitték hogy megfullad, alig kapott levegőt.
Aggódtam én is, de kalkulálgatva az időtartamokat, nem izgultam miatta annyira. Ésszerű ellátásban részesült, és sejtettem, hogy nem fog sokáig tartani. Ez után jött a köhögési roham és a 6 napig néma ember MEGSZÓLALT!
Rekedt, fáradt, nehézkes hangon, de megszólalt! Nem hallucinált, teljesen magánál volt, teljesen normális volt!
Nekem meg az volt nagyon érdekes, hogy mindenki hogy el van hűlve rajta, hogy seperc alatt hirtelen meg is szólalt, meg normális is lett! Pár nap után hazaengedtük. Nem szólt nekem semmit, valószínűleg arra már nem emlékezett, hogy ki hozta ki a pokolból, a konstelláció magánzárkájából. Hát ennyi!
Nekem is lenne pár kérdésem ezzel kapcsolatban.
Ha ez ugye autista konstelláció volt (nálunk csak acut psichozis volt a diagnózis), akkor először volt egy birtokbosszúsági konfliktusa szimpatikotóniás szakaszban (jobb kezes férfiről van szó), és aztán jött a rémület konfliktus a nőies érzelem világ (tünetei alapján érintett volt a gége izomzat + nyálkahártya + beszédközpont) és ez adta a konstellációt. A mérlegszabálynak megfelelően a rémületkonfliktus felé súlyozódott a konfliktus és ez miatt lett mániás, hisz amikor közeledtünk felé (félelmében talán védekezésből) aggresszív lett... Jól gondolom?
Kérném tőlem tapasztaltabb Újmedicinások hozzászólását, kiegészítését esetleg korrekcióját az esettel kapcsolatban!
Üdvözlettel: Nelli
Roberto:
Nelli, minden elismerésem! Pontosan! Az autista konstellációhoz ivarérett JK férfinél kell először egy düh konfliktus (talán a terelés közben bosszankodott a jószágok vagy más miatt) és amikor éppen "önfeledten" a bosszúságán járt az esze, jött a felölkelés, a meglepetésszerű rémületkonfliktus, ami a másik oldalon becsapódva skizofrén (megzavarodott) konstellációba kapcsolta. Az érintett relékombináció pedig valóban az autista konstelláció.
Igazából amit leírtál, megáll, nem tudok mit hozzátenni.
Emberileg pedig... az amit te csináltál, amit tettél érte, önzetlenül, a legtöbb, amit ember tehet!
Köszönet érte! Meghajolok előtted.
Nem vagy te boszorkány, "csak" egy haladó újmedicinás... :) A tudással rendelkezőket a történelem korábbi korszakaiban is földönkívülinek, istennek vélték... úgy hogy nem csodálkozom a kollégák véleményén...
Ez a különbség a hagyományos, meg az új medicina között... :) Ami nekik csoda, nekünk természetes. :)
Mindenesetre nekem lenyűgöző,
ahogyan "bejuttattad" a lelkéhez az információt, és emiatt lejöhetett a konfliktusról. Csodálatos! Gratulálok!!!!!!
Ha nem szeretne még egyszer visszakerülni, azért nem ártana neki magának is tudni, mely érzelmi tartalom az, mely konfliktus-érzelem-árnyalatok azok, amik esetleg újból sínre tehetik. Feltételezem a családnak se mindegy, instabil-e apuka...
Ha ott akkor nem beszélsz vele, lehet, hogy soha többé nem jön le a pszichózisról, és ott végleg ragadt volna a pszichiátrián, és nem lehetne hasznos tagja a társadalomnak. Akár csak az esettörténetével is...
A drága ember, ha tudná, hogy mit köszönhet neked... Visszaadtad az életét! Köszönet érte!
Navigáció
[#] Következő oldal
Teljes verzió megtekintése