A pánikroham tulajdonképpen egy inkább ijesztő, mint veszélyes rosszullét - nem más, mint egy frontál félelmi konfliktus epileptokrízise.
Az első pánikrohamot mindig egy váratlan, meglepetésszerű "ráparázás" konfliktus előzi meg. Ha a rosszullét (EK) újból kiváltja a konfliktusba való visszaesést, immáron a tünetektől retteg, annak megoldási szakaszában megint következik egy EK, a maga pánikroham tüneteivel.
Ha nincs visszaesés, lehet neki búcsút inteni. Normális esetben nem történik a krízis hatására visszaesés a konfliktusba, és nem alakul ki tartós probléma, visszaeső konfliktus-aktivitás (ezt nevezik
pánikbetegségnek).
Bár ma már nyirok-főérként funkcionál, a kopoltyúív vezeték a fejlődéstörténet korai szakaszán fő vérér volt, melynek örökségét a mai napig hordozzuk - ez a nyirokér belülről olyan, mint a mai szívtájéki fő verőerek (carotis-artériák) és vénák felépítése.
A vérérrendszer, valamint a nyirokrendszer "ikrek", egyikük a folyamatos vérkeringetésről, a másik a "szennyvízelvezetésről és tisztításról gondoskodik. Itt speciell (sok-sok átalakulás mellett) funkciót cseréltek - a fejlődéstörténet során.
Amikor a pánikrohammal járó biológiai válaszreakciót az anyatermészet beprogramozta, az a legnagyobb valószínűséggel még a vízi élet során történhetett (kb. a halak fejlődéstörténeti szintje). Mert a konfliktus természete kísértetiesen hasonlít arra a jelenetre, mint amikor egy hal partra sodródik, vagy a sekély vízben fennakadással, megfenekléssel kellett számolnia - és retteg hogy "jaj mi lesz". A sekély víz gyorsabban felmelegszik,
kevesebb oxigént tud oldott állapotban tartani, és ez ha a halnak
nincs mozgástere, az bizony
fuldoklásveszéllyel jár.
Miért nem a halálfélelmi konfliktust programozta be ide az anyatermészet?
Ha a halacska alól felszárad a víz, vagy a halat betermeli egy arra járó éhes állat - tüdődaganatra már nincs idő.
Ha a tócsa, tavacska, öböl, folyóholtág kiszárad, és a halacska megfeneklik akkor jön a hal ál. És elpusztul a teste.
Innen ered a halál magyar szó, de inkább kifejezés. A magyar nyelvben, biológiai bölcsességeket találunk kódolva, elképesztő intelligenciával, az egyszerűsíthetetlen összetettség elvén, szintaktikailag leíró képekben, képírást! Sőt mi több, a magyar nyelv képes
kifejezni és
feltérképezni az ember lelki világát, erről szól a Megértés Táblázata. (A Biologika Szabadegyetemen van ilyen tanfolyam!)
Ezt megelőzendő, már a félelem, rettegés idején bekapcsol egy gyors biológiai válaszreakció - értágítás - a testet (akkoriban) vérrel ellátó fő verőér - a kopoltyúív vezetékek intimájának (belső laphám bevonatának) fekélyesítése.
Mivel ez a biológiai különprogram az emberben is megvan (és a konfliktust sem zártuk ki a lehetőségek közül)
az embernél ez a konfliktusérzelem a premotorikus-szenzorikus kéreg jobb agyfélteke elejére csapódik be, és az onnan vezérelt laphámszövet fekélyesítését indítja be. A konfliktusaktív szakaszban ez hosszanti, nehezen lokalizálható, szúró, szurkáló mellkasi, nyaki fájdalmakkal jár, javarészt nem jelentősek, sokszor fel sem tűnnek (vagy nem tulajdonítanak neki jelentőséget?).
A megoldás utáni szakasz elején a mellkasi szúrkáló fájdalom megszűnik, a krízis közeledtével fokozódik a kopoltyúív vezeték ödémásodása. Mivel nincsen külön elfolyó-nyílása, kivezetője - normál esetben oda vissza áramlik benne a nyirokfolyadék (nyirokcsomókat összekötő mellkasi-nyaki főcsatorna) megduzzad, és ez kellemetlen, fojtogató, légszomjjal, szapora szívveréssel, rémületérzéssel, és az ember gondolataiban rémképek megjelenésével jár. Az elme által vetített rémkép mindig utal a konfliktusra, annak elszenvedésének pillanatára, idejére.
Aki ezt nem tudja, a tünetektől igen csak megijedhet, (és mivel ez általában ijesztő a környezetnek, ha azok is ijedt pofát vágnak azzal gyakran csak jobban ráijesztenek a tudatlan emberre), és ez olyankor nem biztos, hogy jól jön, az érintettnek. Friss és bőséges levegőre, szerető hozzátartozó jelenlétére, vizes ruhára, és ha igénylik megfigyelésre van szükség. A pánikrohamokból az agyban nehezen jön össze roncsolódás komplikáció, sok év kell hozzá.
A krízis idején megjelenő "ősvezeték" (kopoltyúív vezeték) folyadékpangás azonban VISSZATORLÓDIK leggyakrabban, és leglátványosabban a TÜDŐ nyirokereibe és azokat beödémásítja. Kárt és fennakadást nem csinál,
(nem attól van a pánikroham, az csak egy kísérő jelenség) de jól látszik a radiológiai felvételeken. Korábban nem tudták, ez hogy kerül ide ez a duzzanat, és mivel abnormális sejtszaporulatot nem tudtak kimutatni, elnevezték "kissejtes hörgőráknak". A tüdő-ödémásodást. Ez egy átmeneti ödémásodás (való igaz hosszabb ideig is eltarthat), míg a pánikrohamok alkalomszerűek, normál különprogram lefutásnál csak egyszer jelentkezik (EK).
Ha valakinek a roham idején elhagyatottság-konfliktusa van, az fokozza az ödémásodást, ezáltal a folyadékpangást, nyomást a kopoltyúív vezetékekben. Krízis idején ez olyan érzéssel jár, mintha valam nyomná az ember légcsövét.