A vizelet kiürítésének a teljes rendszere, vagyis a vesét elhagyó vizelet a további útján található, a vizeletet tárolását, elvezetését, akaratlagos ürítését végző szervek, mind tudnak reagálni szervi elváltozással (agyi vezérlés hatására) az úgynevezett terület-kijelölési konfliktusok által beindított különprogramokban.
Tehát amikor a húgyvezeték belső, laphám nyálkahártyájának, vagy a húgyhólyag nyálkahártyájának, sőt, amikor a vizelet akaratlagos elzárásának funkciójában történik elváltozás, mindezeknél a háttérben egy területkijelölési konfliktus által beindított különprogramot vélelmezhetük, efféle konfliktustartalommal: ...valami illetéktelen behatolás történt a területemre, ami nem kívánatos számomra... Elválasztási tipusú konfliktus, itt elhatárolódás jelleggel.
A KA szakaszban fájdalmatlan nyálkahártya vékonyítás, fekélyesedés formájában, majd a MU szakaszban helyreállítás gyulladás formájában, mely vizelettel érintkezve csípő, égő fájdalomérzettel jár.
A szervi elváltozás a konfliktus árnyalatának, illetve intenzitásának megfelelően az agyi vezérlésnek megfelelően a húgyúti szervek valamelyikén, vagy több szerven is megnyilvánul.
Az említett weblapon, mely a hagyományos orvoslás szűk látókörét tükrözi, a hólyaghurut nevű különálló "betegség" tulajdonképpen az említett konfliktustipusba tartozó érzelem által beindított különprogramnak a visszaeső konfliktusaktivitású (VEKA) változatát láthatjuk az újmedicina ismeretében. A hólyagot belülről borító laphám nyálkahártya valóban képes megfelelő nagy számú oda-vissza kapcsolgatás hatására torzulni, ami tartós szövetmennyiség-csökkenésben, illetve hólyagtérfogat-csökkenésben, zsugorodásban nyílvánulhat meg.
Tehát valójában nem a hosszantartó gyulladás okozza a hólyag zsugorodást, hanem a gyakori, és hosszú ideig tartó konfliktusaktivitásba-való-visszaesések sorozata, melyet ördögi körnek is szoktunk nevezni.
A "diagnosztizálás késése", mint megjelölt veszélyforrás? Hmm. Újmedicinás szemmel inkább azt az egészségügytől elvárandó, ma még nem alkalmazott törekvést kellene kiemelni, mely által biztosítaná az embereknek a saját egészségük fenntartásának valóságos tudáson alapuló jogát. Ezzel szemben jelenleg az úgynevezett szakemberek, elsősorban a felsőbb, döntéshozó szinteken még elzárkóznak a valóságos betegségfolyamatok tudásának alapján történő segítségnyújtástól.