Számomra annyira egyszerű a válasz, hogy már kételkedem gondolkodásom helyességében.
Ugyanis:
"A megbetegedések két szakaszból állnak, a konfliktus-aktív szakaszban igen szembetűnő testi tüneteket produkálunk. Hideggé válnak a végtagok, feszültek vagyunk, kényszeres gondolkozás figyelhető meg. A konfliktuson és annak megoldásán tipródunk. Ezzel egyidejűleg nincs étvágyunk, fogyunk, nem tudunk rendesen aludni, és ha sikerül elaludni, akkor is a konfliktusunkról álmodunk." Ez olyan, mintha az ember a konfliktusban levő élőlény állandóan nappali (szimpatikón) szakaszban élne. "beájul" ugyan a fáradságtól és elalszik, de ez az alvás (vagotón) nem az erő és energia feltöltődésről szól, hanem egy pillanatnyi kihagyásnak tekinthető csupán. Az első zavaró momentumra az élőlény ismét nappali szakaszba kapcsol, s ha ez sokáig tart, a kimerültség miatt -talán ezt jelenti az általad írt kronikus fáradság- végkimerültségbe kerül.
http://ujmedicina.hu/A-biologiai-termeszettorvenyek/a-ketszakaszusag-toervenye.htmlNekem egészen másnak tűnik a kimerültségtől való és/vagy a gyógyulási szakaszban levő fáradság. Az elsőt valamiképpen egy nyugtalanság veszi körül, a másodikat pedig békés-nyugodtság, annak ellenére, hogy kellemetlen tünetek is kisérik a szakaszt.
barátsággal:
H.Feri
A szindróma szót a GNM-ben tudomásom szerint egy helyen, az un. vese gyüjtőcsatorna szindróma esetében használjuk. Ezt figyelembe véve körülírnád jobban te mit értesz az általad sindroma-ként írott szón?