Elsőként álljon itt a férjem gyógyulási története.
Férjemnél, 13 évvel ezelőtt Non-Hodgkin limfómát diagnosztizáltak. A Non-Hodgkin limfómánál a kopoltyúív-vezeték az érintett (109. dia). Elválasztódási, elhatárolódási konfliktus. A szemből érkező veszély félelmi konfliktusa. Nála akkor 23 évesen a kiváltó ok valószínűleg a munkahelye volt, mint szembe jövő veszély. Nagyon fiatalon, nagyon felelős munkakört kellett betöltenie, sok embert irányítani. Úgy érezte, nem tud megfelelni a feladatnak…eleinte bőrtüneteket tapasztalt, a kézfején, lábfején hólyagok jelentek meg, amik viszkettek. Ez a felhám külön programja, mégis mivel a limfóma diagnosztizálása előtt jelentek meg, én összefüggésbe hozom a betegséggel. A kopolyúív-vezeték külön programjának aktív szakaszában diagnosztizálható tünetek nincsenek.
A páromat össze-vissza vizsgálgatták közel 1 éven keresztül, a viszketések egyre erősödtek, már szinte elviselhetetlenné váltak. Végül ott hagyta az állását, és kórházba vonult. A konfliktus ezzel megoldásra került, egyre fáradékonyabb lett, folyton aludt, és a megoldás utáni szakasz további tüneteként jelentkezett a nyaki-kulcscsonti duzzanat, és akkor diagnosztizálták a Non-Hodgkin limfómát. Tehát már megoldotta öntudatlanul a konfliktusát, és ha nem esett volna vissza, magától gyógyult volna. E helyett elkezdték kemózni, sugarazni, végül csontvelő transzplantációt hajtottak végre rajta 25 évesen. Megjárta a poklot: 6 hétig steril szobába zárva, senkivel nem találkozhatott, közben egyszer megállt a szíve, egy hajszálon múlt az élete. A kórházból kikerülve 1 évet lakásba zártan kellett töltenie. Ezek után természetgyógyászhoz járt, akivel igyekeztek feltérképezni a betegség kialakulásának lelki okait. Az új medicinát nem ismerték, de arra rájöttek, hogy teljes életmódváltozással biztosítható a gyógyulás. – az új medicina nyelvén, ha nem esik vissza a konfliktusba, nem betegszik meg újra..:-)))
Teltek-múltak az évek, megismerkedett velem, összeházasodtunk, gyerekeink születtek. Megélhetésünk évek óta férjem vállalkozásából származik. Másfé évvel ezelőtt erőteljes anyagi problémáink lettek, úgy érezte túl nagy a súly a vállán, csak futja a köröket a pénzért hiába+ előjött a félelem a ráktól. Úgy gondolta ez a stresszes életmód kihozhatja újra a régi betegségét. Tehát megjelent a rákba való visszaesés félelme. Augusztus végén ismét elkezdett viszketni a kézfeje, lábfeje, megjelentek apró hólyagocskák, mint annak idején. Kb 2 hétig nem szólt róla még nekem sem. Teljesen bezárkózott magába, ingerült volt és ideges.
Végül szeptemberben egyik este elmondta nekem, hogy úgy érzi, újra kezdődött a betegség…órákat beszélgettünk, én aznap voltam alaptanfolyamon Robertónál. Megnéztük mi vezetett idáig, és mit tehetnénk azért hogy az aktív szakaszból megoldásba kapcsolhasson a külön program. Párom a beszélgetéstől úgy megkönnyebbült, hogy rögtön végig aludta az éjszakát, mint akit „agyon ütöttek”, pedig előtte hetekig rendkívül nyugtalan volt. Bejelentkeztünk Robertóhoz, csináltatott agyi CT-t, és kb 2 és fél héttel később találkoztunk konzultáción Robertóval. (Úgy döntött kórházba be nem teszi a lábát soha többé:-))
A CT-ből kiderült, hogy bizony elindult a külön program ismét, de már az ödémásodási szakasz végén tartott! Gyakorlatilag az esti beszélgetéssel, amikor kiadta magából a félelmeit, és megnéztük a kiváltó okot, illetve stratégiákat dolgoztunk ki a gyógyulásra, megoldódott a konfliktus, és a kopoltyúív-vezeték külön programja MU szakaszba kapcsolt! Kb 3 hétig tartott az aktív szakasz, így 3 hét alatt futott végig a megoldási szakasz is.
Azon a télen még néhányszor elkezdődött a viszketés, visszaesett a konfliktusba, de megtörtént az elfogadás, vagyis eljutott odáig, hogy nem ellenállt a betegségnek, hanem megnézte mit tanulhatna belőle. 2010 elejére a tünetek teljesen megszűntek, és párom teljesen a helyére került: megszűnt a ráktól való félelem, sikeres és boldog ember!!!:-))) Hálás a betegségnek,mert az segítette a tudatosodásban és a lelki béke elérésében!