Szerző Téma: Ciszták - a nem valódi ciszták, és a valódi ciszták  (Olvasták 13009 alkalommal)

0 felhasználó és 1 vendég van ebben a témában

Admin

  • Globális moderátor
  • ***
  • Hozzászólások: 1998
Ciszták - a nem valódi ciszták, és a valódi ciszták
« Dátum: 2011. November 08. - 21:15:21 »
A régi orvostudományban (az összefüggések és folyamatok ismeretének hiányában) cisztának nevezték, és cisztának diagnosztizálták a folyadékkal telt üregeket, szövetek között felhalmozódó folyadékpangásokat - elváltozás-folyamattól, szövettípustól, csíralemez-származástól függetlenül. Ennek megfelelően beszéltek mellcisztáról, vesecisztáról, májcisztáról, lépcisztáról, stb.

Az új medicinában szigorúan különbséget teszünk a gyulladásos folyadékpangás, ödémásodás, és valódi ciszták között.

Mitől valódi ciszta a valódi ciszta?

A megértés érdekében - egyszerűsítsünk. Hogy az is megértse, aki nem szövettanász.
  • Valódi cisztákról csak a velőállomány vezérelte mezodermális szöveteknél beszélhetünk. Ezeknél a szöveteknél, a konfliktus-aktív szakaszban kisebb-nagyobb sorvadások voltak, szövetcsökkenések, nekrózisok, lízisek, kavernák. (A szövetek ideiglenesen leépültek a konfliktus aktivitás hatására, ami együtt jár az érintett szövet funkciócsökkenésével is).
    A megoldás utáni szakaszban a kavernákat (üregeket) feltölti folyadék, melyben (ödémásodás, gyulladás kíséretében, baktériumok közreműködésével, helyreállítási, újjáépítési) sejtszaporulat indul be. A szövet így regenerálódik (pl. csontciszta, vesekéregciszta, mellékvesekéregciszta, petefészekciszta, stb). Ezeknél a gyulladásos folyamatoknál maradandó szövet keletkezik - ezek újonnan kialakuló/kialakult szövetrészek. (Csak és kizárólag) a velőállomány vezérelte mezodermális ciszák szilárdulnak meg, és annak a szövetnek/szervnek a biológiai funkcióját látják el/erősítik amiből kialakultak (= tartós, maradandó funkció fokozás).

    Például a vesekéreg cisztájából alakul ki az ún. Wilms-tumor (sejtszaporulat és szövetújjáépítés baktériumok közreműködésével) majd a vesekéreg ciszta megszilárdul, a sűrűsége lecsökken (lemegy róla az ödéma) és így akkor már nem vesecisztának, nem wilmstumornak, hanem "nephroblastomának" diagnosztizálják. Pedig az egy és ugyanaz, csupán különböző stádiumában, állapotában.

    Amikor azt mondják, hogy "eltűnt a petefészekciszta" az ebben a formában nem igaz, mindössze eltűnt a felvételekről, mert lement róla az ödéma, és (a sűrűségkülönbség alapján készített felvételeknél) beleolvad a környezetébe. (Hacsak nem történik felvételek összevetése, összehasonlítása, a ciszta megjelenése, kialakulása előtti állapottal) iszonyú nehéz ezeket diagnosztizálni. Tényleg úgy tűnik, mintha "eltűnt, felszívódott volna". (Az egyetlen dolog ami felszívódott, az a folyadéktartalma.) Ez sem a radiológusok hibája, egyszerűen nincs elegendő anyaguk, adatuk, és idejük az igen hosszadalmas összehasonlításokra. (Betegségek előtt, "kontrollból" ma még nem szokás hasi CT-ket készíteni.)
  • Nem valódi ciszták (mindössze a felvételeken cisztához nagyon hasonló képződmények, szövetrészek) például:
    - a daganatelbontás miatt, elsajtosodás folyamatában érintett váladékkal, folyadékkal telt üregek, kavernák - például hasnyálmirigy-parenchyma daganat, máj-parenchyma daganat, vagy adenoid melldaganat után.
    - és nem valódi ciszták a folyadékpangástól nagyra kitágult erek, laphám-csövek, pl. májban - májvezeték elzáródás miatt feltorlódó epe-pangás (régi nevén májvezeték-ciszta), hasnyálmirigy-vezeték-ciszta, tejvezeték-ciszta, vagy retrosternális ciszta a mediastinumban (az ún. non-hodgkin limfóma - a gátorüregi nyirokvezeték folyadékkal való felduzzadása), stb.

    Az utóbbiak azért nem valódi ciszták, mert ezek nem maradandók, a különprogram kifutásával eltűnnek, a bennük lévő szövetmaradványok összezsugorodnak (pl. mastopátiás csomó a mellben). Ezek nem mások, mint daganatelbontások gyulladásos, ödémás folyamatai, vagy laphámszövet-csövek regenerációs gyulladásai, szűkületei, elzáródásai, folyadékpangások miatt kialakuló "folyadékgyülemek", folyadék felhalmozódások.

    Két mondatban összefoglalva: "valódi ciszták" csak a velőállomány vezérelte biológiai különprogramoknál jöhetnek létre, mert ott a ciszta megszilárdul, és a különprogram végére kiegészítő szövetként funkcionál.
    "Nem valódi ciszták" az agytörzs, kisagy, és kéregállomány vezérelte biológiai különprogramoknál jöhetnek létre, mert azok vagy daganatelbontásos, vagy átmeneti gyulladásos folyamatok, ahol nem jön létre maradandó szövet.
MI LEGYEN A CISZTÁVAL, ha velőállomány vezérelte (maradandó) mezodermális cisztáról van szó?

Szigorúan esetfüggő.

A "sablonmegoldás" lehet ésszerűtlen (felesleges, haszontalan) beavatkozás. Mindenesetre tudjuk azt, hogy

  • az öt centiméter átmérőnél kisebb ciszták csak nagyon ritkán jelentenek mechanikai problémát. Nem kell tőlük megijedni, de tetszés szerint eltávolíttathatók, ha mechanikai, vérkeringési, vagy esztétikai problémát jelentenek.
  • az öt és kilenc centiméter közötti ciszták előfordulhat, hogy mechanikai, idegnyomódási, vagy vérkeringési akadályt képeznek (pl. hasüreg hátsó falán). Előfordulhat, hogy a keletkező ciszta túl sok hormont termel (pl. mellékvesekéreg-ciszta) és a hormontúltengés egyéb kellemetlen tüneteket idéz elő (pl. Hirsutizmus - túlszőrösödés, Cushing szindróma, stb). Ekkor még kilenc centiméter alatt is indokolt lehet az eltávolítása.
  • a 9 centiméternél nagyobb (átmérőjű!) megszilárduló ciszták gyakran jelentenek mechanikai vagy egyéb problémát, és javasolt az eltávolításuk.
    Még itt is előfordul, hogy az újonnan keletkező szövet "szerencsés helyen van", vagyis nem okoz zavarokat, nyomódós fájdalmakat, egyéb panaszokat. Mégis, ez már biológiailag nem optimális, (az egyén ilyenkor a konfliktussal átesett a ló túloldalára, és túlságosan nagy gombócot hozott össze magának - túl sokáig tartott a különprogram, vagy túlságosan intenzív volt) ezért értelmes beavatkozás lehet az eltávolításuk.
MIKOR távolíttassuk el a cisztát, ha túlságosan nagy méretű lett?

Mivel az új medicinában már pontosan tudjuk azt, hogy 1. nem létezik rosszindulatú folyamat, 2. a mezodermális ciszták megkeményedése (vesekéreg-, mellékvesekéreg-, petefészek-, here-, lépciszták) pontosan KILENC hónapig tart, így beavatkozás a kilenc hónap letelte után ésszerű. Két okból is.

Először is, a kialakulófélben lévő cisztaképződés egy vezérelt folyamat. Mivel a képződő szövetnek (eleinte) nincsen saját vérellátása, a ciszta rátűződik a környezetére, és onnan szolgálja ki magát vérrel és tápanyagokkal. Mivel korábban ezt a folyamatot hiányosan értékelték, és nem tudták mi zajlik, rosszindulatot feltételeztek, és ezeket a jelenségeket elnevezték "különösen rosszindulatú infiltrációs (beszűrődő) rákos növekedésnek". Rosszindulatról azonban végképp nem beszélhetünk, mert nem terjednek "akármeddig", nem szóródnak, stb. Ha ilyenkor történik beavatkozás "még az egészségeset is kivágják miatta" (értsd: az elváltozásban nem érintett szövetrészeket).
Ennek a faragásnak, vagdosásnak katasztrofális következménye lehet. Összenövések, ideg-sérülések, szerkezeti sérülések, stb.
Másodszor, "a cisztát leszívatni" nem érdemes mert agyunk ezt érzékeli és újból feltölti (hiszen éppen a korábban elsorvadt szövet újjáépítésen, tartós megerősítésén munkálkodik. (Ki lehet próbálni, a "leszívott ciszta" két hét múlva ugyanakkora lesz.)

Az az ésszerű, ha a cisztát a megszilárdulásig ott hagyják, és különösen kímélő életmódot folytatunk (pl. nem ugrálunk hasast a vízbe, abbahagyjuk a komoly testmozgásokat, ütődéssel, rázkódással, züttyenéssel járó sportokat. (Nem szabad elfelejteni, hogy egy kilenc centinél nagyobb ciszta epileptokrízise is sokkal kellemetlenebb lehet, sőt egy esetleges túlödémásodás (elhagyatottsági konfliktus miatti szindróma) kifejezetten kockázatos.)

HA (a konfliktus megoldásának pillanatától számolva) LETELT a kilenc hónap, akkor minimalizálódik a műtét kockázata.

A kilencedik hónap végére ugyanis a ciszta MAGÁTÓL leválik a környezetéről, kialakul a saját vérellátása.
Magától leválik, elkülönül a környezetétől, és így A LEHETŐ LEGKEVESEBB VESZÉLLYEL ÉS KOCKÁZATTAL, A LEHETŐ LEGKEVESEBB KÁROSODÁSSAL ELTÁVOLÍTHATÓ. Nem csak az érintett számára ésszerűbb ez, hanem az orvos számára is, hiszen ilyenkor a legkisebb bármi "baleset" kockázata. Bár valljuk be, akárhogy is, nem az orvos, vagy beavatkozást végző kockázata, hanem az érintetté. Ezért se jussunk el odáig, hogy akkora ciszta (velőállomány vezérelte mezodermális daganat) létrejöjjön, hogy azt műteni kelljen.

laura

  • *
  • Hozzászólások: 1
Re:Ciszták - a nem valódi ciszták, és a valódi ciszták
« Válasz #1 Dátum: 2013. Március 13. - 20:15:45 »
Egy fontos kérdésem lenne. Mi van akkor ha az illetőnek dúrva, agresszív elszakadás-konfliktusa volt (ami ugye a csonthártyán jelentkezik a megoldási szakaszban) viszont a tünetek alapján a csontciszta stimmelne. (gyulladás, folyadék, fájdalom nélkül, nem érzékeny) Lehet, hogy az egyik kihat a másikra?