Üdv Mindenkinek!
Mivel ebben a témában személyesen is érintve vagyok, és mivel a régi fórum már nem olvasható, szeretném itt is megosztani a tapasztalataimat.
(Egyúttal kérem a T. elbíráló Moderátort, ha jónak látja, az esettörténeteknek megfelelő helyre csoportosítsa a hozzászólást!)
2008. májusban véletlenül észrevettem, hogy a baloldali golyóm meg van duzzadva és meg van keményedve. Leültem az internet elé, és rákerestem a tünetekre, csakhamar megkaptam a drámai választ: Hererák!
Egyúttal eszembe jutott egy korábbi felfedezésem is, amikor ugyanez a golyóm a másikhoz képest abnormálisan kicsinek tűnt, de már akkor is kemény volt az egész. Sajnos ez utóbbi esetnek az időpontjára mindmáig képtelen vagyok visszaemlékezni, lehet, hogy csak hónapokkal, de az is lehet, hogy évekkel korábban volt 2008. májushoz képest. Az interneten olvasottak alapján mindenesetre úgy tűnt, már azok a tünetek is hererákra utaltak!
Kora ifjúságomtól kezdve volt egy elhatározásom, hogy bármiféle rák esetén sem lennék hajlandó alávetni magam a hivatalos kezeléseknek! Ebből kifolyólag először nem is szándékoztam egyáltalán orvoshoz fordulni, végül később is csak diagnosztika céljából tettem meg azt.
Két urológus is vizsgált, mindkettőjük szakvéleménye megegyezett az internetes ’öndiagnózisom’ eredményével: hererák. Annyit pontosítottak, hogy annak egy „kevésbé agresszív” fajtája, a semynoma (szeminóma)!
A daganatom 2008. év folyamán lassan, de biztosan növekedett. 2009. februárjában elkezdtem egy alternatív terápiát, a B-17 ’emelt kúrát’. Ezt addig kellett volna folytatnom, a „használati utasítás” szerint, amég tünetmentessé nem válok. (Máig sem vagyok 'tünetmentes'!) Azonban egy hónap után abbahagytam, mivel azalatt megismerkedtem az Újmedicinával, és az rögtön szimpatikusnak, hihetőnek, és a saját esetemre vonatkoztatva telitalálatnak tűnt.
Miért írom mindezt? Balkezes vagyok. 2003-2004 évek folyamán valóban ért súlyosnak megélt veszteségi konfliktus párkapcsolati vonatkozásban, amire évekig ’rá voltam kattanva’. Aztán 2007-ben újabb ilyenek történtek. Mindegyik esetre igaz, hogy alapvetően saját magamat hibáztathattam érte!
2009-ben úgy tűnt nekem, hogy a daganatom növekedése megállt, de az igazsághoz tartozik, hogy az urológus doktornő, akihez kontrollra azóta is visszajárok, még 2009 őszén is növekedést diagnosztizált. Egyébként pont azokban a hetekben begyulladt az érintett szervem, érzékeny lett, és vizenyő vette körül, de ezt leginkább annak tudtam be, hogy közvetlen az ezt megelőző napokban erős mechanikus behatással „teszteltem” érzékenység és deformálhatóság tekintetében. A gyulladás aztán kb. másfél hét alatt elmúlt…
Felvetődhet még a kérdés, hogy a B-17 használt-e valamit? Igazából erre ma sem tudom a választ. Talán egy kicsit csökkent akkor a daganat mérete, de ebben akkor nagyon akartam hinni, úgyhogy nem biztos, hogy tényleg úgy is volt. De talán a növekedés megállásában szerepe volt? Sajnos erre sem tudok biztos választ adni…
Egy valami azonban tény: 2009. ősz után 2010. novemberében jártam legközelebb urológiai kontrollon, és ekkor már a doktornő is azt állapította meg, hogy a daganat mérete csökkent az előző évihez képest! És akkor már másfél éve semmilyen terápiát nem kaptam.
Azóta nem jártam urológusnál, majd kb. őszre tervezem a következő kontrollt. Nekem úgy tűnik, talán még a novemberihez képest is ment összébb a daganat, de ez az egész folyamat annyira lassú, hogy csak fél év, egy év távolságból lehet bizonyosat gondolnom.
A méretcsökkenés azonban kérdéseket vet fel! Ha jól értem, az Újmedicina szerint a megoldási szakaszban már csak növekednie, utána pedig stagnálnia lenne szabad. Ezek szerint akkor újból visszaestem a konfliktusba? Noha erre lehetett példa az eltelt év alatt néhány hónapig, de nem hiszem, hogy folyamatosan ’be lennék kattanva’. Nem így érzem!
Szóval itt tartunk most, én is kíváncsi vagyok, hogyan alakul a jövőben? Egy valami biztos, májusban már három éve lesz, hogy tudatára ébredtem, rákom van, semmilyen hagyományos kezelést nem kaptam, és köszönöm, jól vagyok!
Hála és köszönet az interneten elérhető, Újmedicinával kapcsolatos információkért az egész GNM közösségnek, elsősorban Barnai Robertónak, mint a weboldal és a fórumok létrehozójának! Ezidáig valamennyi infóm csupán a netről származik.
És hála a Gondviselésnek, aki 2009 telének vége felé egy ismerősömön keresztűl eljuttatta hozzám az Újmedicina linkjét!
2008-ban csak a Gondviselés általi csodás beavatkozásban reménykedhettem. Ezek a beavatkozások néha földközelibbek, mint gondolnánk…