Elváltozásokkal kapcsolatos infók, témák, esettörténetek > Ezt kérném a helyére tenni...
Lehet e egyáltalán 26 éves pánikbetegségtől megszabadulni?
CsiperBorbálaCsipike:
Elnézést kérnék ha nem jó helyre írtam, de egyszerűen nem tudtam eldönteni hová kell, hogyan...
hónapok óta rengeteg videót megnéztem biologika-újmedicina ügyben, sajnos nekem ez nagyon bonyolultnak tűnik, de azért felcsillant egy reménysugár, a gondolkodásom, hozzáállásomban már nagy segítség, de konkrét betegségnél a kérdéseim amire nem találtam még választ:
1., több mint 26 éve vagyok már pánikbeteg van e egyáltalán reményem ebből kilábalni?
2., ha fogalmam sincs mitől lett ez az egész és a sineim is, akkor mit tudok tenni?
3., Tulajdonképpen már a szokványos pánikrohamom nincs, de elmenés, utcára való kimenéskor van olyan, hogy egyszerűen rám jön a hasmenés, és emiatt már nem is merek elindulni, és gondolom ez a hasmenés dolog valami sin miatt van, tudnék én ezzel egyáltalán valamit kezdeni, mert ez szinte lehetetlenné teszi az életemet...
sőt, már kezdtem úgy alakítani az életemet, hogy amig nem voltam a mellékhelyiségben addig igyekszem nem is kimenni az utcára, illetve ha feltétlen ki kell mennem, akkor addig nem eszem iszom semmit, hogy ne indítsa be az üritési folyamatot, mert sajnos itthon is nagyon rövid idő alatt el kell érnem a mellékhelyiségbe...
- jó pár éve már nem szedek gyógyszereket, mert elegem lett belőlük több különféle ok miatt, meg hát ha már úgy sem tudok dolgozni akkor mindegy, legalább nem mérgezem magam feleslegesen, és a gyógyszerek mellett sem voltam sokkal jobban, sőt volt olyan is amitől ki voltam szinte ütve...
4.,vajon okozhatnak-e a gyógyszerek olyan maradandó elváltozásokat ha valaki közel 20 évig szedi ami visszafordíthatatlan?
-sajnos olyan az anyagi helyzetem, hogy nem tudok biologika szakértőhöz fordulni emiatt, meg drága könyveket ilyesmi megvásárolni e témában, de még pszihoterápiára sem járni, mert nem megy a közlekedés... van egyáltalán még reményem bármihez is? :( előre is nagyon szépen köszönöm
Rolee:
Kedves Borbála!
Én volnék az, akivel ezt megelőzően már beszéltünk a dologról (egy másik csatornán).
A hozzászólásából kiderül, hogy maguk a sínek nagy szerepet játszanak az életében. Az is kiderül, hogy a pánikbetegség nem állandóan áll fent, hanem csak bizonyos szituációk esetében, ezért az agyi relé károsodás is kizárható a véleményem szerint. Ezért én úgy gondolom, hogy az 1. kérdésére a válasz egy határozott Igen! Legalább is mindenképpen meg kellene próbálni megoldani.
A 2. és 3. kérdéseiben alapvetően a Sínekről van szó, de az időzített hasmenésről van saját tapasztalatom. Tapasztalatom szerint attól is lehet valakinek hasmenése, ha előre fél attól, hogy hasmenése lesz és ez miatt nem fog tudni pl. munkába indulni. Nálam pont ez volt a helyzet. Mikor délutánosba mentem dolgozni mindig féltem attól, hogy az ebéd után majd a mellékhelységbe kell mennem és az miatt le fogom késni a buszt. Stresszesen próbáltam magamban felgyorsítani a dolgokat. Folyton azon voltam, hogy vagy időben muszály lenne elmennem WC-re vagy időben kellene ennem, hogy minél hamarabb el tudjak majd menni WC-re, hogy minél hamarabb végezzek, hogy elérjem a Buszt. A megoldás erre pont az volt, hogy felismertem, hogy pont ez a stresszes gondolatsorozat okozza végülis a hasmenésemet és idővel teljesen felhagytam vele. Egyébként "Az egészség piramisa" című könyvből találtam meg a konfliktus okát aminek a lényege, hogy: "Stresszesen próbálunk felgyorsítani dolgokat (bármiről lehet szó. pl: autók, emberek, evés vagy akár konkrétan maga a WC-zés)".
Az egyik Új Medicinás videóban azt hallottam, hogy a Sínek tömeges felszámolására az elköltözés az egyik leghatékonyabb megoldás, ha ez nem lehetséges, akkor pedig az otthonunk átrendezésével is szép eredményeket érhetünk el. A megváltozott körülmények miatt a Sínek megszűnnek.
A Sínek más módon való felszámolását meg már előzőleg említettem.
A 4. kérdésére megmondom őszintén, hogy biztosra nem tudom a választ. A gyógyszerek elhagyásával derülne ki ez a dolog, de már csak több szempontból is nem érzem magam kompetensnek abban, hogy tanácsoljak bármit is a gyógyszerszedéssel kapcsolatban.
CsiperBorbálaCsipike:
Köszönöm a választ :)
a hasmenéses dolog is tulajdonképpen pániknak minősül ezek szerint? ezzel mit tudnék kezdeni, hogy ez ne legyen, ez is sín? Tudatosan előre nem szoktam félni a hasmenéstől, ez valahogy csak úgy hirtelen jön, néha pont az ajtóban állva elmenés előtt, néha nem is hasmenés, hanem csak úgy hirtelen rám jön kint, és egyszerűen nem is tudom visszatartani csak nagyon rövid ideig, és ez nagyon kellemetlen, gondolom ez is bekattan még ha nem is tudatosan. Illetve nem is tudom, hogy az előre félésnek számít -e hogy ha variálok az evéssel, ivással , próbálom szabályozni ha mennem kell valahová? A felgyorsítás dolgot már én is hallottam. Elköltözni sajnos nem tudok, bár elég komoly változtatásokat próbáltam eszközölni és hetekig kifejezetten boldognak éreztem magam, de ahogy jött, úgy el is múlt... nem értem... A gyógyszereket már nem szedem ahogy írtam, de biologika szempontból sem lehet megközelíteni a témát, hogy a kérdésemre választ kaphassak ez ügyben? :) még azt szeretném megkérdezni, hogy valamilyen úton módon nem lenne-e valahogy lehetőség a privátban való írásra valahol, valahogy, mert szeretnék olyan dolgot is kérdezni amit itt így nyilvánosan semmiféleképpen... itt van-e lehetőség erre? vagy e-mail cím megadása esetleg ? (semmiféleképpen nem szeretnék szabályt szegni itt nem tudom mi fér bele) nem tudom mi szükséges, hogy egyáltalán jogosult lehessek ilyenre, már ha van rá lehetőség. Igazán nem akarom fentartani, meg rá is érne, csak fontos. Közben felvetődött bennem egy kérdés, hogy lehet hogy ez a pánikbetegség dolog nem is egy dolgon traumán múlik, hanem az évtizedek alatt összerakódott dolgok miatt alakult ki, mert nekem azért elég nehéz életem volt, és közben a feldolgozásra nem volt lehetőségem, szedtem gyógyszereket, de az csak tüneti kezelés, pszichológusnál jártam annak idején amikor még tudtam közlekedni, de azon kivül, hogy jól esett beszélgetni , mást különösebben nem tapasztaltam, meg hát olyan konkrét feladatokat sem nagyon kaptam tehát ez olyan terápiásnak éppen nem volt mondható...
Rolee:
Kedves Borbála!
Nem lehet, hogy alapjában véve fél kimenni az utcára, esetleg tömegiszonya van vagy tart a kinti emberi találkozásoktól? Az emberi szervezetnek bizonyos esetekben van egy olyan válaszreakciója, hogy képes akár betegségekkel, tünetekkel megakadályozni valamit, ha nagyon nem akarunk egy bizonyos konkrét dolgot.
Írok egy példát: Én például nagyon nem akartam katona lenni és a sorozás előtt pár hónappal lett egy elég szép epilepszia rohamom. Természetesen ez azzal járt, hogy végül nem soroztak be, mert epilepsziásnak diagnosztizáltak. Tudnék még több ilyen példát is írni és nem csak sajátot, de az a lényeg, hogy számításba kellene venni, hogy ez talán a szervezetnek egyfajta védekezési reakciója is lehet, hogy még csak véletlenül se menjen ki az utcára mert az kínos, veszélyes stb. Tehát nem lehetséges, hogy a kinttartózkodással kapcsolatban van valamilyen feldolgozatlan rossz élménye?
Privát üzenetet lehet írni: fent rákattint a "privát üzenetekre", majd az "új üzenetre", "Címzett(ek)" üres részébe beírja a nevem (Rolee) és közben már mehet is az üzenetírás. Ha végzett az írással, akkor az "üzenet elküldése" részre rákattintva elküldheti az üzenetet.
bahTM:
If you are searching for something interesting, analysis this discernible
http://irbestsport.com/unbelievable-gambling-establishment-methods-4/
Navigáció
[#] Következő oldal
Teljes verzió megtekintése