Sziasztok,
egy komoly etikai dilemmával kapcsolatban kérném a segítségeteket. Nem találtam megfelelőbb topicot, kérném szépen, ha rossz helyre írtam, tegye az admin a megfelelő helyre...
Egy ismerősöm évek óta komoly alkohol-problémákkal küzdött. Nemrégiben egy barátja nagyon drasztikusan megpróbált a lelkére hatni, ennek hatására egyik pillanatról a másikra letette a piát. Azonnal elviselhetetlen problémái támadtak, orvoshoz került. Műthetetlen "agydaganatot" diagnosztizáltak nála, "tüdőáttéttel". Nagyon rosszul van, az orvosok szerint a napjai meg vannak számlálva.
Szeretném megkérdezni, van-e, és ha igen, hol - a GNM-nek határa? Ha a család, vagy az érintett esetleg nem ismeri a lehetséges megoldást, szabad-e, érdemes-e beavatkozni, javasolni?
Amikor az ember a GNM-mel először ismerkedik, azt hiszem, elsőnek az a gondolata támad, hogy mindenki megmenthető.
Az eddig megismert anyagokból viszont tudom, hogy nem az erőszakosan megmentők szerepében igyekeztek működni...
De hol a határ? Mi az, amit ilyen esetben még jó szívvel javasoltok, és mi az, ami szerintetek már nem hatáskörötök/hatásköröm?
Nagyon köszönöm a választ, előre is!