A gigantizmus, a fiatalkori kifejlődésre jellemző arányos szervnövekedés és az akromegália, a felnőttkorra jellemző, aránytalan szervnövekedés kifutása után megállapodott tünetek szerintem úgy maradnak az egész életben. Ez talán nem jó hír egy fiatal leány esetében. De talán a valóságos okok megismerése, netán a már feloldott konfliktus utólagos megtalálása megnyugvást hozhat. Mindezt írom ebben a dologban szinte érintettként, mert a testmagasságom 190 cm, és a 33 éves leányom is átlagon felülien magas, és a fogainak rendezése érdekében fogszabályzót is viselt egy időben, már felnőtt korában. Egy iskolatársamnál szintén a témabeli állkapocs-elváltozás volt a jelenség, amit ő plasztikai-sebészeti beavatkozással korrigáltatott. A nem túl rég tragikusan elhunyt, híres Lady Diana, az angol hercegnő is kissé túlnövekedett állkapocs viselője volt például.
Hétköznapibb dolog ez, mint valaha gondoltuk volna. Ezért sem szabad (belőle) önértékelési dilemmát csinálni.
"a konfliktus megoldásában miként lehetne elindulni, hogy ne legyen a dolog tolakodó vagy ijesztő?"
Jó kérdés. Nincs két egyforma ember. Mindenek előtt a legfontosabb kérdés: 1. Egyáltalán probléma az neki?
2. Érdekli mi lehet a hátterében? 3. Elfogadja egyáltalán a segítséged?
Ha nem, akkor az eset tanulsága neked szólt. Az ő élete, az ő dolga. Ha igen, akkor meg nem árt kicsit otthon lenni az új medicinában, hogy tényleg ne tudjad megijeszteni.
Ahogy éreztetted is, nagyon fontos és indokolt a tapintatos közeledés. Tinédzser korban a valóságos lelkiegyensúly-hiányállapot megoldását a közvetlen szervi elváltozásokkal kapcsolatban, inkább csak messzebbről indulva, a szeretet hullámhosszára ráhangolódva szerencsés elkezdeni szerintem. A lelki egyensúly hiánya szinte azonos a szeretet vagy az elégedettség hiányával. Ha végre megkaphatja a bensőséges szeretetet törődést, a látszólagos helyett, mindjárt felére csökken konfliktus súlya.
Ez a dolog nem kivitelezhető egyik napról a másikra. A vele való kapcsolat minőségén múlik, hogy hogyan lehet itt elindulni. Milyen minőségben vagy kapcsolatban vele, szűkebb családi, rokoni, kortárs-baráti, ismerősi kapcsolatban, vagy szimpatizánsként? És lehetne még sorolni a lehetőségeket. A lényeg az, hogy a kapcsolat minőségének megfelelő indíttatással fejezd ki a szeretetedet iránta, ami valóságos kell, hogy legyen, majd intézd úgy, hogy megtudja, hogy fantáziát látsz (mellesleg teljesen megalapozottan) az újmedicinában, és ezután kezdjetek el mindketten rendszeresen elmélyülni, együtt, vagy külön, az újmedicina alapokban, majd lassan haladni a teljes megértés felé.
Az újmedicinában nem járatos érintett számára egy fórum-válasz-hozzászólás még édes kevés. Más kérdés, hogy haladók félszavakból is megértik egymást. Ezért írtam kicsit többet a szimpla válasznál, hogy a konkrét válaszok várása mellett az újmedicina részletes tanulmányozására IS buzdítsak mindenkit. Az, hogy valaki időt és a fáradságot szentel az új medicina megértésének, megtanulásának, nemes áldozat önmagunkért, ami később "kamatosan" megtérül.