Nos érdekes felsorolást írtál. Köszönöm figyelmed kiterjedtségét és válaszod.
Jelenleg nem azt kell e pillanatban megoldanunk, hogy szakorvoshoz menjünk. NINCS IGAZOLÁS a mai napra, ez a sokadik. A pszichológus az anyát kényszeríti, hogy küldje a gyereket iskolába, aki addig öklendezik, hányogat, míg végre megmondta neki, hogy ma már nem kell mennie.
A pszichológus úgy gondolja az anya nem elég következetes ezért nem megy a gyerek iskolába.
A gyerek már több mint fél évvel ezelőtt is meg lett kérdezve, hogy Ő mit tenne, mi lenne számára fontos.
Ő azt tenné, hogy nem járna iskolába. És ezt teljesen komolyan gondolja, és láthatólag ehhez tartja is érzelmileg, fizikailag magát.
Fél az osztálytársaitól,akik bántják és csúfolják, és fél a tanáraitól.
Hogy szakember vizsgálata a gyomorral kapcsolatban mennyire sürgős, vagy szükséges ezt nem tudom, de azt igen, hogy amikor én magam megoldok egy blokkoldó gyakorlatot, és rajtam kívül sok más ember , gyakran kerülünk percekig , akár tovább is egy mindjárt hányni fogok fázisba, van aki hány is, hiszen kipakolja azt az érzelmet, amivel hirtelen szembesült.
Ez a gyerek nem tud, nem akar szembesülni a "kötelezettségekkel", a pszichológussal, az iskolával, a gyerekekkel, a tanárok hozzáállásával, viselkedésével és főleg nem azzal,hogy tanuljon, hiszen csak matematikából alap készségei nincsenek meg.
Lehetne azt mondani, hogy az anyuka rontotta el, de mivel a saját családomon belül zajlik a probléma, magamról is tudom utáltam iskolába járni, gyűlöltem minden tantárgyat és tanárt, aki szerintem engem meggyötört. De az én jegyeim a 3-as és 5-ös között voltak, valamilyen csoda folytán.
Tehát mivel a testvérem gyermekéről van szó, - a testvérem sokkal jobb tanuló volt mint én-, de sokkal izgulósabb is, és még inkább próbált megfelelni a külvilágnak mint én. Hozzáment felnőttkorában egy olyan férfihoz, akiből hiányzott a felelősség tudat. Szó szerint ez volt megfigyelhető az apán, hogy nincs felelősségtudata, felelősségvállalása, érzete. El játék-gépezte a telküket. Csak egy a sokból.A gyerek a két szülő keveréke.
Egy nagyon izgulós, nagyon fél, hogy ő nem csinálja jól, nem fogadják el, úgy sem fog neki sikerülni érzésekkel teli. /Ezeket Ő maga is elmondta nekem is, nem csak az anyukájának/ És ezen felül van az iszonyú "kereszt", hogy nem volt hajlandó az évek során a hagyományos, poroszos módszerrel járó iskolák környezetét sem megszokni, sem tanulni. Mára rengeteg tudásbeli hiánnyal küszködve egyenes arányú, hogy mivel az anyukának pár éve új házassága, új környezetben van és ott a nevelő apa - enyhe kifejezés, hogy - nem fogadja el a gyereket. Egyedül az anya áll mellette, amig ki nem borítja, és tehetetlenné nem teszi, hogy ha nem megy iskolába, akkor szó szerint fenyegetést kapott, hogy a gyámhivatal el veheti tőle a gyermeket, mert annak bizony kutya kötelessége iskolába menni, akkor is ha végig hányja az utat, ha kihányja a bendőjét akkor is.
Óriási kényszer alatt van a gyerek, de az anyja is.
Szeretném megérteni a lelki okokat, háttereket minél jobban, hogy gyorsan segítséget kapjanak, mert a pszichológus támogatásának megvonásával ott lóg a damoklesz kard a fejük felett. Iskola, vagy gyámügy...
Egyszerűen nem normális nyomás alatt tartja őket a társadalmi elvárás, mert a pszichológus képtelen a megoldást megtalálni és alkalmazni.
A gyereknek az első pszichológus olyan erős gyógyszereket adott, hogy képtelen volt szedni, olyan rosszullétei voltak tőle.
A testvérem ezek után nem adta neki, de akkor kezdődött a fenyegetés a gyámüggyel az iskola részéről.
Ismét pszichológushoz kellett vinniük, és fordulniuk. Szerencsére egy másikhoz sikerült kerülni, aki szintén adott gyógyszert, jóval enyhébbet, de mivel a pszichológus sem képes a konfliktust sem kezelni, sem rálátni, átlátni, ezért fegyverként használja a kényszerítést, hogy igenis küldje el a gyereket iskolába. És egyszerűen nem volt hajlandó fölfogni, hogy a gyerek egyfolytában hány, öklendezik.
Így a társadalmilag bejárható útvonal egyszerűen ellehetetlenült. A gyerek pánikban van, az anya is hamarosan. Ezért igyekszem mindegy hogyan, honnan, de megoldás felé indulni. És azért itt kezdem, mert rájöhetünk olyan dolgokra amivel valósan támogatni tudjuk a gyereket a félelmei, rettegései feloldásában s, mert hivatalos engedély nélkül nem maradhat otthon, amit a pszichológus és nem a körzeti orvos, és orvos állíthat ki. A pszichológus sajátos szemszögéből kényszerrel és nem valódi tudással óhajtja megoldani, hogy a gyereknek biztonságérzete megadasson, és valóban el merjen menni iskolába. Egyszerűbb neki utasítgatni a testvéremet és a gyereket, mint hatékony módon kezelni és nem megfélemlíteni mindkettőjüket. Vagyis nem tudja kezelni a helyzetet. Valakinek pedig kell. Nem hatalommal, hanem úgy, hogy visszatérhessen a félelemmentes életbe a gyerek.