Egy évekkel ezelőtti saját tapasztalat, fáraók átka, hasmenés Egyiptomban esettörténet:
Ez az eset azért különösen kedves számomra, mert 2005. októberében nemhogy nem hittem az Új Medicinában, de nem is tudtam a létezéséről. Az utólagos esetfeltáráskor derült ki, hogy minden a természettörvényeknek megfelelően történt.
Két hetet töltöttünk a párommal Egyiptomban, az első hetet tünetmentesen, a második hét elején viszont minket is (főleg engem) utolért a "fáraók átka" néven ismert egzotikus jelenség: hasmenés (MU szakasz tünete). Az akadémikusok az egzotikus nyaralóhelyek sajátos higiéniai körülményeire fogják a tüneteket, amihez az európai ember szervezete nincs hozzászokva, hozzáedződve.
Egyikünket sem hatották meg a riogatások. Mindketten vidéken nőttünk fel, hozzá voltunk szokva, az élet bizony, nem steril. Minden hivatalos ajánlás ellenére hámozatlanul ettem a paradicsomot, mindent megkóstoltam, amivel a helyiek megkínáltak.
Nagyon meglepett, amikor egy hét elteltével jelentkeztek a hasmenés tünetei, nálam intenzívebben. Három napig tartott, aztán elmúlt, mintha sosem lett volna. Nem gondoltam, hogy az étkezési szokásaink okozták, akkor már korábban is jelentkezett volna.
Pontosan három nappal a tünetek jelentkezése előtt hajókiránduláson vettünk részt. Egész napos program volt, azt ígérték a szervezők, hogy teljes ellátást biztosítanak. Összeismerkedtünk egy másik párral, a két férfi, mindketten céltudatos, vagány személyiségek, hamar megtalálták egymással a közös hangot. Amikor már fél napja hajókáztunk a rekkenő kánikulában, és mindannyian nagyon éhesek voltunk, meg is érkezett az ebéd: néhány szelet paradicsom, egy evőkanál humusz és egy pita. Nem éppen ebédhez méltó mennyiség.
Újdonsült barátunk találóan jellemezte a helyzetet: "Ez nem ebéd. Ez sértés." - falatvesztési konfliktus, veszélyben az ebéd
Ez volt tehát a konfliktus, az ebéd, amivel szerettem volna jól lakni, ám kiderült, hogy mégis hoppon maradtam. Érzékenyen érintett, mert nagyon éhes voltam, váratlanul is, mert nem számítottam rá. Egyértelműen konfliktust hordozott magában, megütköztem rajta.
Új barátaink csak egy hétig maradtak, az elkövetkezendő három nap során még sokszor találkoztunk. A két férfi állandóan ugratta egymást, új köszönési módot találtak: "Ez nem ebéd. Ez sértés." Ők ezt fölöttébb mókásnak találták, én viszont nem beszéltem róla, elszigetelten éltem meg. A konfliktus eltartott egy darabig, hiszen a fiúk állandóan sínen tartottak azzal, hogy emlegették.
Amikor a barátaink haza utaztak, a párom nem viccelődött többet az esettel, így lassan megnyugodtam és én is lejöttem a konfliktusomról. Másnap reggel már jelentkeztek is a hasmenéses tünetek, pontosan 3 napon keresztül, ameddig a konfliktus is tartott.
Azóta számtalanszor volt alkalmam meggyőződni róla, hogy ha nincs az embernek a beleit érintő falat konfliktusa, akkor nincs a MU szakaszban hasmenése sem. Többször jártam egzotikus helyeken, három évvel később Afrikában rendszeresen az arab piacon ettem, nem éppen európai higiéniai körülmények között. Soha, semmilyen emésztőrendszeri problémám nem volt miatta. Üdv, Vadvirág