A méhen kívüli beágyazódás (régi nevén méhen kívüli terhesség) alapvetően mechanikus probléma, a megtermékenyült petesejt, a zigóta nem tud lejutni az optimális beágyazódási zónába, azon kívül a petevezeték hengerhám-nyálkahártyájába ágyazódik be. Ez tragédia, mert az embrió kifejlődése ott fizikailag lehetetlen.
Régebben, amikor még nem állt rendelkezésre a modern orvosi technológia az anyák gyermekükkel együtt belehaltak ebbe a balesetbe. Ma a (gyors és rövid) hasi ultrahanggal ez korán észrevehető, és legalább az anya életét meg lehet menteni úgy, hogy nem is esik különösebb baja. Mindenkit nyugtasson meg a tudat, hogy ez NAGYON ritka.
Ami bio-logikailag szóba jöhet, mint potenciális konfliktus: nem tudom a magomat, petémet a helyére juttatni... Simaizomszövet lévén beágyazódás vágyakozásról, "utódfalat"-mozgatási, zigóta-áramoltatásról lehet szó.
Simaizmot érintő konfliktusnál azonban ne felejtsük el, hogy a KA szakaszban túlzott, erőteljesebb összehúzódások vannak, a megoldás utáni szakaszban normális. Pár hetes rástresszeléstől még nem biztos, hogy lesz érdemleges mióma. Ezért sem érdemes stresszelni rajta. Ha nyugalom van, nincs elváltozás (vagy egyéb mechanikus probléma), minden rendben történik. Kevés dolog van, amire ennél jobban odafigyel a sokmillió éves Természet Anya.