Szerző Téma: Re:autista mániás konstelláció  (Olvasták 3168 alkalommal)

0 felhasználó és 1 vendég van ebben a témában

L.A.

  • *
  • Hozzászólások: 3
Re:autista mániás konstelláció
« Dátum: 2011. Július 26. - 18:01:48 »
Sziasztok!:)

Jó pár kérdés merült fel bennem a fentieket olvasgatva.

Öcsém kisfiánál állapítottak meg autista színezetű viselkedés zavart. Hatéves, balkezes kisfú, jobbkezes apa, és balkezes anya gyermeke. Emiatt kezdtem bele itt az olvasgatásba, de közben rájöttem, hogy mindaz, amit itt olvastam, valójában egy bizonyos szinten az egész családom vonalán megfigyelhető.

Édesanyámra ismertem például az alapjellemzésben. Mániákusan dolgozik, még most, nyugdíjasként is, ha meg valami miatt nem teheti, akkor is minden gondolata a munkája körül forog. Őróla érdemes tudni, hogy terhessége kilencedik hónapjában, egészen váratlanul elvesztette a húgát, s hogy ez miféle érzéseket keltett Benne, arról talán mostanában beszélt először életében, amikor én rákérdeztem nem tudom, ez a konfliktus feloldódott-e valaha is Benne. Emellett megfigyeltem, hogy a gyermekeit, noha imádja, korlátnak érzi/érezte, biztos vagyok benne, hogy hátráltatottsági konfliktus is, aktívan jelen van Benne a mai napig, s épp ebből kifolyólag a düh, bosszúság, harag, amivel a hátráltatottság érzésére reagál. Ez a harag szinte folyamatosan fennáll Nála, mintegy "alapállapota". Két és fél évvel a húga elvesztése után elszenvedett egy rémület konfliktust, amikor is én - két és fél évesen - kis híján vízbe fúltam, anyu ugrott utánam, és mentett ki.

Rám és az öcsémre - vagyis a szóban forgó kisfiú apjára - szintén nagyon jellemző a hátráltatottság érzéséből fakadó hirtelen, kezelhetetlen dühroham, ami agresszivitásba sosem csap át.

A kisfiú azonban, ha próbálják valamire rákényszeríteni, amit Ő nem akar, hihetetlen agresszivitással reagál. Olykor harap, máskor egyszerűen leköpi, vagy megrugdalja azt, aki rá próbálja bírni valamire. Óvodába már nem is járhat, mert a társait rendre megharapta, de sosem támadott, mindig csak védekezett , vagyis valójában - szerintem - az történt, hogy hátráltatva érezte magát a tevékenységben, amit kedvvel művelt, s emiatt lesz dühös, de annyira, hogy ezt a dühöt egyáltalán nem képes kontrollálni.

Ha békén hagyják, s azt teheti, amit épp szeretne - elmélyül a játékban, vagy természetfilmeket néz, máskor kint a kertben, a virágokkal, növényekkel beszélget -, akkor mintha nem is létezne, olyan csendes, és nyugodt. Egyébként figyelemre méltóan okos a korához képest, és mellesleg aligha nem önértékelés letörés is fennállhat Nála, mert az apja nem igazán tudja kezelni a gyerek dührohamait, és sokszor csúszik ki a száján, hogy "te hülye vagy". Utólag megbánja, persze, de abban a pillanatban, amikor a gyerek felbosszantja, nem képes uralni ezt az egészet.

Tehát mindezeket végiggondolva, az lenne a kérdésem, mennyire tartjátok elképzelhetőnek, hogy feldolgozatlan konfliktusok - valamilyen szinten - a felmenőktől az utódokra öröklődnek, s minden generációban egyre erőteljesebben nyilvánulnak meg? Ha lehetséges ilyen, akkor vajon mi lehet erre a megoldás?

Válaszotokat előre is köszönöm:)

H. Éva

  • senior tag
  • ***
  • Hozzászólások: 288
Re:Re:autista mániás konstelláció
« Válasz #1 Dátum: 2011. Augusztus 20. - 20:48:58 »
Kedves L. A.!

A konfliktusok nem öröklődnek, hiszen akkor hatalmas agyi gócokkal és a hozzájuk tartozó elváltozásokkal születnének csecsemők. (Ha így születnek, az a magzati korban keletkezett konfliktusuk vagy az édesanyjuktól átvett konfliktusuk következménye.)

Az én véleményem az, hogy az egyes konfliktusokra való érzékenység, érzelmi beállitottság, talán "öröklődhet" a családban, de az a gyakoribb, amikor egy konfliktushelyzetre való reagálás mintaként ismétlődik generációkon keresztül. (Érdekel mások véleménye is.)

Nem irtad,hogy hol, és miből állapitották meg az "autista szinezetű viselkedészavart"?
A kontrollálhatatlan dühroham és az autizmus is nemi/birtok zóna konstelláció következménye. Az teljesen normális,hogy egy gyermek beszélget a virágokhoz és ha a családban a dühkitörés a "megoldásminta" egy bosszúságra akkor természetes, hogy ezt a mintát követi. Nem tartom valószinűnek, hogy a kisfiúnak többszörös konstellációi lennének. (Ezt csak agyi CT felvétel állapithatná meg., ez a fórum ehhez nem elég.) Azért, leirok ide egy eshetőséget:

Kezelhetetlen dühroham balkezes férfias érzelemvilágú egyén esetén akkor jön létre, ha egyszerre két birtokbosszúsági konfl.-t szenved el (2xKA vagy KA és EK) egymással szemben levő oldalon, az agykéreg nemi/birtok zónájában, és a baloldali agyi góc a nagyobb (azt a konfliktust érzi súlyosabbnak, intenzívebbnek). Az első az agyban bal oldalon, a második a jobb oldalon. Bővebben lásd a mániás agresszív konstellációnál

(Gyerekeknél, pubertás kor előtt általában ingadozó a hormonállapot, de az említett kisfiúnál induljunk ki abból, hogy férfias konfliktusokat szenvedett el.)

Ha ezzel egyidőben harmadik konfliktusként elszenved egy bitokféltési konfliktust is (mert pl. elverik a viselkedése miatt), akkor létrejön az autisztikus konstelláció (bár az nagyon ritkán fordul elő, hogy egy harmadik nemi-birtok konfliktust is elszenvedjen). Ilyenkor, ha a jobboldali góc a kissebb, (balkezesnél) a harmadik konfliktus góca is a nemi/birtok zóna jobb oldalán, a kevésbé súlyozott góc oldalán  csapódik be.

Feloldani fordított sorrendben lehet. Fontos, hogy a gyerek biztonságban érezze magát, megnyugtatni, megölelni, megsimogatni, bármit is csinál, mert ez egy megváltozott tudatállapot. Nem ura önmagának. Fontos lehet a környezetváltoztatás is.

Egy másik magyarázat lehet a kisagyi aszociális konstelláció, amikor a gyermeket "többirányból" éri mentális támadás. Ilyenkor alapesetben kerüli az emberek társaságát, erőszak esetén pedig dühkitöréssel reagál.

Ajánlom figyelmedbe az alap és haladó Biologika/GNM/ tanfolyamot.

           Üdvözlettel: Hussein Éva


                   

L.A.

  • *
  • Hozzászólások: 3
Re:autista mániás konstelláció
« Válasz #2 Dátum: 2011. Szeptember 08. - 09:15:14 »
Kedves Éva!

Kérdezed, hogyan, és miből állapították meg ezt a diagnózist. Nos, évek óta hordják a gyereket, különféle vizsgálatokra, hogy hol is kezdték pontosan, azt már nem is tudom. Vérvétel, labor, összevissza szurkálták, kínozták - retteg a fehér köpenytől. Aztán adtak egy hosszú listát, mit nem ehet a gyerek, és felírtak sok-sok vitamint.  De óvodába most is csak két órát lehet naponta, azt is csak azért, mert számára már kötelező az iskola előkészítő.

Szerintem a legnagyobb baj az, hogy az anyja szégyelli a gyereket, ahogyan az anyai nagymamája is, ezt pedig a gyerek érzi. Szeretik, és az anyja türelmes is hozzá, de szégyelli. Az, hogy esetleg a fenekére húztak a viselkedése miatt, nos, az öcsém esetében nem kizárt.

De például a gyerek még csak kétéves volt, amikor az édesanyja visszament dolgozni, mert féltette az állását az óvodában, s a gyerek attól kezdve édesanyámmal töltötte a napjait - nem tudom, ez miféle hatással lehetett rá. Mai napig többet van a nagymamájával, mint a szüleivel, mert a szülők dolgoznak, a gyerek meg ugye otthon van, miután két órát eltöltött az oviban. Ezért is jutott eszembe, hogy mivel gyakorlatilag a nagymama gondozza, inkább az ő konfliktusai hatnak a gyerekre.