Elváltozásokkal kapcsolatos infók, témák, esettörténetek > Mentális elváltozások, hangulati, viselkedési és elmezavarok
infantilizmus
maki:
Sziasztok!
Viszonylag sok youtube-os videót megnéztem Robertotól és eléggé mellbe vágott, amikor az infantilizmus került bemutatásra, mint mentális külön program, mert sok bennem meglevő tulajdonságot sorolt fel benne. A kérdésem az lenne, hogy ebből mennyire nehéz kikecmeregni?
Röviden magamról: 27 éves egyetemi hallgató vagyok, és valamiért nem tudom rávenni magam a tanulásra, pedig már könnyen befejezhettem volna a sulit. Valahogy nem tudom komolyan venni ezt az egészet, mert nem foglalkoztat a karrier, nem tudok belesimulni egy a társadalom által rám kényszerített szerepbe. Műszaki pályán indultam el, mert a középsuliban erősségem volt a matek. Nem tartom magam degeneráltnak,( kitűnő érettségi, két nyelvvizsga, emelt matek), de valahogy nem tudok továbblépni és úgy érzem 8 éve stagnálok. Lusta vagyok gondolkodni, nem tudok koncentrálni...
Fizikai tünetek: már egészen kicsi gyerekkorom óta járok orvosokhoz ízületi problémákkal. Állandóan vért vettek és magas volt a vérsüllyedésem. Eleinte a bal térdem miatt jártunk, később, a könyök, majd a vállízületek is rendszeresen fájtak. Sokszor jelentős mozgás tartomány csökkenés, egyébként recsegéssel, fájdalommal jár együtt. Egyszer fájt, máskor nem. Ha disznóhúst ettem az ízületek nagyon fájtak utána, de ezt a problémát már megoldottam, mert vegetáriánus vagyok.:)
Az arcom 15-16 éves korom óta pattanásos.
Lelki háttér: önértékelési konfliktusok. Mindig próbáltam megfelelni a környezetemnek, ezáltal értékesnek érezni magam. Féltem a megszégyenüléstől, igyekeztem a háttérben maradni, nem voltam sosem a társaság közepe. Volt egy hosszú, ám konfliktusoktól terhes párkapcsolatom(kinek nem az). 8 évig voltunk együtt, de rá kellett jönnöm, hogy leginkább egy funkcionális kapcsolat volt. Én fontosnak, hasznosnak éreztem magam, ő támaszt és segítséget kapott. Persze ez így nagyon le van sarkítva, de a nagy szerelemből már tényleg csak ez marad a végére. A szülők is tiltottak egy időben, valószínűleg ez is összekovácsolt minket.
Nagy családba nőttem fel a kertvárosban, de a szülők sokszor viharos konfliktusai valószínűleg megtették a hatásukat. Egy időben mindennaposak voltak a veszekedések, egyikük válni akart, aztán mégsem, szóval voltak fennakadások itt is.
Biztos vagyok benne, hogy tudatossággal meg lehet indulni előre, de már sokszor megpróbáltam változtatni, aztán egy hét után alábbhagyott a lelkesedés és ugyan ott találtam magam.
Köszi!
Nanetta:
A tudatosság mindenképpen segít. Ha tudod az újmedicinát, tudod magad figyelni belülről, hogy mik a tüneteid, és ha megindulsz mindenféle terápia útján, akkor oldani is tudod az okokat, azokat is, amikről nem tudsz. A családállítást javaslom, mert gyorsan felfedi és fel is oldja a mély, rendszerben lévő kötődéseket. Ha nincs életkedved, motiváltságos, javaslom a családállítás azon rituáléját, miszerint kimondd, hogy AZ ÉLETET VÁLASZTOM! Illetve, ha izületes vagy, akkor az önértékelésed növelését is jó becélozni. Az infantilizmuson a felelősségvállalás is segít, pl. a gyerekvállalás.
Koala:
Az egyik oktatóvideóban azt hallottam , hogy a 23. életév után már nem változik az infantilis személyiség. Ezek szerint még is van mód arra , hogy a konstalláció feloldódjon ez a kritikus életév után is? Engem ez nagyon érdekelne
Rolee:
Kedves Koala!
Utánakerestem és ezt találtam a Szerv Atlaszban...
Idézet a Szerv Atlaszból:
Fontos különlegesség és sajátosság a nemi/birtokzóna konstellációknál, hogy az érintett a „bekonstellálódás” pillanatában MEGÁLL az érettség (konkrétan érzelmi és kreatív intelligencia) fejlődésében, kibontakozásában.
Ez azt jelenti, az illető érzelmileg, felelősségérzetében, felelősségvállaló és döntésképességében nem fejlődik tovább. Ez az oka sok jószándékű ember gyermeteg viselkedésének. (Az infantilizmus hosszú gyermekkori konstelláció nyoma.) Még a külsőben is megnyilvánul: infantilis felnőttek „babaarccal” (orvosi nevén babyface).
Eddigi ismereteink szerint, ha a konstellációból az illető nem tud kilépni, kibillenni 23 éves koráig, akkor tartósan megreked azon a szinten, amikor a konstelláció beállt. Ha 23 éves kora előtt megoldásra kerül a konstelláció, az érintett viszonylag még behozhatja, képes utolérni önmagát. A teljes kifejlettség idejének elérése után feloldott konstellációknál már nem biztos, hogy az érintett be tudja hozni az értelmi/érzelmi fejlődésbeli lemaradását.
Koala:
Köszönöm a választ! Megpróbáljuk még azért megoldani a konfliktusokat , hátha sikerül jó irányba fordulni! 27 éves nagyfiamról van szó egyébként :D Üdvözletem!
Navigáció
[#] Következő oldal
Teljes verzió megtekintése