Sziasztok!
Szerintem leginkább magunknak és egymásnak generáljuk a problémát.
Az én jelenlegi véleményem:
Kis közösségben a mindenki mindenkire vigyázz mellett megjelent a nem "próbálhatom ki", "megszólnak majd",
illetve emlékszem még gyerekkorodból milyen voltál és ezért ne is merj megváltozni című játszmák.
Nagy közösségekben pedig a "nincs értéke" amit csinálok, a "filmekben,- a szomszédnak sokkal egyszerűbb én már
olyan jó nem is lehetek", "elveszettség érzés" stb játszmák ütik fel a fejüket.
Alapvetően ha megnézem akkor a jelenlegi véleményem szerint a legnagyobb probléma hogy bár nem kell
már megharcolni az elemekkel de nem köti le az erejüket a mindennapi tevékenység.
Nincs kihasználva az izomzatuk a tüdejük stb... mint egy jó úszás vagy futás után...vagy egy jó szeretkezés után...
De ezt nem folytatom...
Viszont hatalmas mennyiségű inger, információ "támadást" kap.
Nem csak a reklámokra gondolok, de fény, hang stb ingerekre is.
De a magán véleményem szerint leginkább a "fel nem vállalt" döntések.
Én így tudtam leginkább kezelni a saját problémám és ő úgy tudta a sajátját.
Ha valaki így nő fel akkor nagyon könnyen magáévá teszi a játszmázást és az már meleg ágya sok mindenek.
Ami még eszembe jutott, de ezt sajnos csak kérdésként tudom feltenni, mert nem tudom rá a választ.
Hogy ha az egész lélek "vezérelt" akkor a lélek ugyan úgy "ráérez" a másik "lélekállapotára" mint az állatok a hormonális állapotra?
Mert akkor az elég érdekes...
Mindegy, akárhogy is nézem az élet egy csoda
Edelweiss