Ez a téma kissé kényes területekre visz, mert olyan dolgokról szól a témacímbeli tünet okaként, eredeteként megjelölt emberi viselkedés, amelyet általában titkolni szoktak.
A téma kibontása lehetőséget ad arra is, hogy a születés után nem sokkal, vagy akár sokkal később kialakult szemtengelyferdülés, pontosabban a befelé kancsalítás értelmezhetővé váljon. Az erre vonatkozó ismereteim forrása a 2008 nyarán tartott haladó GNM-tanfolyam, melyen résztvettem. Az előadó Francois Leduc kanadai GNM szakértő volt.
A következőkben az ún. befelé kancsalítást is okozni képes harántcsikolt szemmozgató izmok különprogram-folyamatairól lesz szó.
A szemtengelyferdülések esetében az a helyzet általában, hogy az agykéreg vonatkozó reléje által vezérelt szemmozgató izomcsoport, gyakorta a magzati életben bekövetkezett, de később is létrejöhető, kezdetben egyedül álló, elválasztási tipusú, vizuális tartalmú, bénulást okozó (ELSŐ) különprogramjához később, de mindenképpen csak a megszületés után (!) társul ugyanezen szöveteknek a nagyagy-velőállományi reléje által vezérelt, szövettáplálással kapcsolatos, ún. önértékelésletörés-tipusú (MÁSODIK) különprogramja.
A szemtengelyferdülés "veleszületett" volta véleményem szerint a hagyományos orvoslás tévedése. Ennek az az oka, hogy nem ismeri ez az orvoslás az ezzel kapcsolatos természetes folyamatokat. Valójában a veleszületettség csak az ELSŐ különprogramra, a szemmozgatóizomcsoport bénulását tartalmazó különprogram létére vonatkozhat, melynek tünete, a szemgolyó mozgatásának hiánya, egy újszülöttnél ez nem feltűnő, sőt természetesnek vehető jelenség, a bénulással járó különprogramot el nem szenvedő újszülöttek is hasonlóan "néznek ki".
Az ELSŐ különprogram (a szemmozgató izmok mindegyikének bénulását kiváltó) konfliktusának érzelmi tartalma egy vizuális elhatárolódás-érzés, valami kellemetlenségtől, szörnyűségtől való elhatárolódás: "... erre nem akarok, képtelen vagyok ránézni...", a magzati életre vonatkozóan inkább úgy kell fogalmazni, hogy "... ezt nem akarom érzékelni ...". Véleményem szerint a magzati életben a magzat már képes átvenni az anyától érzelmi tartalmakat, azonban a szemmozgatóizmok bénulásának vonatkozásában saját konfliktusa is lehet az anya vészterhes döntésének következtében.
A dolog kényes vonatkozása itt rejlik, ugyanis a magzatnak a konfliktusa (mely saját konfliktus), egy elhatárolódás-tipusú, vizuális jellegű érzésből fakad. A magzat, aki véleményem szerint pontosan "értesül" arról, hogy az anya a terhessége, várandóssága megszakítását tervezi, ezt érezheti ennek következtében: "...ezt a dolgot nem akarom érzékelni, ez szörnyű, erre a dologra képtelen vagyok ránézni, képtelen vagyok elfogadni..."
Ennél az első különprogramnál még nem látszik különösebb szem elváltozás, az értőknek viszont feltűnhet, hogy a szemgolyó nem mozog le-fel és jobbra-balra irányban. Ez a tünet nyílván felnőtteknél lehet elsősorban szembetűnő, felnőttkori, szemmozgatóizmokat érintő, vizuális elhatárolódás különprogramtünetként, mert a magzatnál ez nem tanulmányozható, a megszületett csecsemőre pedig még érvényes, hogy még nem tanulta meg akaratlagosan mozgatni a szemgolyóját.
A fenti gondolatmenetből az következik, hogy az állítólagosan veleszületett szemtengelyferdülés-tünettel született csecsemők esetében a várandósság ideje alatt az anya nagy valószínüséggel magzatelhajtást, abortuszt tervezett, ami aztán valami miatt nem következett be. Én továbbá fenntartanám annak a lehetőségét is, hogy az anyának a várandósság idején volt valami másfajta konkrét tartalmú, intenzív, vizuális vonatkozású elhatárolódási érzése, ... (valamire, valakire) nem akarok ránézni... tartalommal, amely aztán nála akár nem is kellett, hogy feltétlenül DHS legyen. A magzat ebben az esetben átveheti az anya konfliktusát, ami nála már DHS, ettől nála beindul a fentiekben vázolt ELSŐ különprogram. Ebben a magzati különprogramban beállhat a konfliktusoldás még a magzati időszakban, ha az anyánál feloldódik ez az érzés. Ez a magyarázata a Szeplős Julis felhasználónevű fórumozótársunk (Ilona) által említett (rövidlátás témánál) őáltala úgynevezett szem-teke-rezgés (szemgolyórezgés) jelenségnek, mely az egyik gyermekének születésekor volt tapasztalható. Igen, az említett különprogram éppen az epikrízisben tartott a születéskor.
Amiben például én is érintve lehetek valamilyen fokon, az a testvérbátyám máig is tartó (64 éves) szemtengelyferdüléses esetével is összefüggésben "dereng" fel számomra. Hogy nagyon ne bolygassuk e saját családomat érintő, jó eséllyel kényes kérdést, csak annyit fűznék hozzá, hogy a bátyámmal csak ketten vagyunk testvérek és mindketten jobbkezesek vagyunk, tehát a papírforma szerinti születési sorrendben valami zavar támadhatott.
A szemtengelyferdülés akkor alakul ki, ha az érintett személy, illetve a megszületett csecsemő a szemmozgatóizmok bénulása miatt elszenvedi a MÁSODIK, az önértékelésletörési konfliktust vizuális vonatkozásban valami ilyesmi érzelmi tartalommal: ...nem vagyok elég jó, mert nem tudok kedvemre ránézni, rápillantani a dolgokra.... Ez a konfliktusa a jövőbeni szemtengelyferdüléses csecsemőnek, a születés után néhány héttel, vagy esetleg valamivel később, azonban ekkor még nincs szemtengelyferdülése, csak merev szemgolyója és tapasztalja, hogy nem tud kedvére rápillantani a neki tetsző dolgokra, pedig szeretne. Az emiatt beinduló MÁSODIK különprogramjának aktív szakaszában bizonyos szemmozgatóizomkötegek (nem mind) sorvadása a tünet, ami izomköteg hosszúságcsökkenéssel is jár, ez okozza aztán a szemtengelyferdülést, a befelé kancsalítást.. Elvileg visszafordítható ez a folyamat, vagyis a konfliktusfeloldódás után a szemmozgató izmok gyulladás kíséretében újraépülhetnek, sőt erősebbre, mint valaha volt. A tünetet korrigáló szemüveg hosszas viselése esetén azonban ennek esélyei nagyon lecsökkenhetnek.