Kedves Mazso!
Nem kényes kérdés ez, hanem első látásra nehéz, és rejtélyes.
Eleinte nem igazán volt számomra világos, hogy igazából mi történik ott, és pontosan miféle szövetből származik az a folyadék, amitől úgy eltelhet a herezacskó... Minden különösebb konfliktus-aktív szakaszra utaló tünet nélkül. Hozzászólásodban azonban te magad írod le a kulcs-kifejezéseket, ezért segítek most kifejteni.
A GNM-ben ugye alapvető abszolút kiindulási kulcs kérdés - milyen szöveten, milyen szövetben alakul ki az elváltozás. Mert ha tudjuk ugye a csíralemez hovatartozását, ha tudjuk, hol van az agyi reléje, az elváltozását beindító konfliktus fő tartalmát helyből négy nagy csoportra lehet redukálni. A herében azokon a részeken, amik szóba jöhetnek, vannak kötőszövetek, vérerek, nyirokerek, hártyák.
Mivel a here a test vonalán kívül helyezkedik el, és (fajfenntartás szempontjából) létfontosságú szerv, ezt is hártya borítja, mint a mellkas, vagy hasüreg szerveit - biológiai funkciója a védelem, (önvédelem, fajvédelem) sérülésvédelem, ahogy te is írod.
A here burkai között mindig van egy vékony filmszerű rétegben folyadék, ami élettani szerepe az, hogy a kisebb ütések elől és a normális mozgás során is létrejövő mikrotraumák elől a here kitérjen, elmozduljon és így ne sérüljön.
Tünetileg mit látunk? Folyadéktúltengést!
Mi lehet a folyadéktúltengés biológiai értelme itt, ebben az esetben? Viszonylag gyors sérülésvédelem-fokozás.
Mi volna a másik lehetőség a mechanikus behatás ellen? A hártyadaganat! Vajon miért nem azt eszközli az Anyatermészet, miért "inkább csak túltermeli a folyadékot"?
Hát tessenek belegondolni milyen volna a "herezacskó-hártyadaganat" (szövettanilag azt mezoteliómának neveznék), és az azt követő gyulladásos olykor extrém ödémákat és folyadékgyülemet okozó hártyagyulladás (hártyadaganat-elbontás). Ha hártyagyulladás idején, még a herezacskó is pukkanásig feszülne (mint a hirdokelénél), ott akkor bizony a szöveti gyengeség miatt
ki is pukkanna, aminek katasztrofális következményei volnának (vérzési, anyagcsere és fajfenntartási szempontból). Egy hosszú és súlyos konfliktus aktivitás után, vagy renszeresen visszaeső súlyosabb konfliktusoknál nem kizárt!
Ezért alig hallani "herezacskó-mezoteliómáról", és ezért tapasztalnak emberek olyan gyakran "here-vízhólyagot", (hidrokelét), herezacskó-vizesedést.
Más biológiai különprogramoknál is megfigyelhető, hogy
"ha több válaszreakció-lehetőség áll rendelkezésre, az Anyatermészet mindig a lehető legegyszerűbbet, és leghatékonyabbat választja. Akkor is ha ezért olykor át kellett kábeleznie az agyat a testünk fejlődéstörténete során... "Mi lehet a konfliktus? Ha az a folyadék pang, ami a hártyák között a sérülésvédelmet biztosítaná, (vagy a fejlődéstörténet korábbi szakaszán azt biztosította) akkor a konfliktus is
here-sérülési, here-sérülés félelmi konfliktus.
A folyadék lehet tehát "természetes rázkódásgátló hidraulikus folyadék" vagy gyulladásból származó folyadékgyülem.
Vagy mindkettő. Hogy is van ez?
Ha a herevízsérvből lecsapolt folyadék nagyrészt "hidraulikus folyadék" de tartalmaz vérszérumot, gyulladásos maradványokat, zavaros, kellemetlen szagú foszlányokat, esetleg vért, akkor az arra utal, hogy a konfliktus már megoldódott. Legalábbis egy időre, mert ha visszaesésről van szó, akkor a gyulladás alábbhagy, de a hidokele nőhet.
Ez volna a második nyomós ok a visszaesés (felesleges parázás) elkerülésére.
Ha a folyadék nem tartalmaz említésre méltó vérszérumot, nem utalnak jelek gyulladásra, és arról a folyadékról van szó, amit a hártyák adenoid sejtjei termelnek, akkor a sérülésfélelmi konfliktus még fennállhat,
mert a több (hidraulikus-lengéscsillapító) folyadék jobb ivarszerv-védelmet jelent. Ilyen egyszerű.
Nem kell a gyulladásos tünetektől pánikba esni, a hidrokele, ha két-három hétnél tovább tartott, a gyulladás tünetei felbukkanhatnak.
Amit ne felejtsünk el, hogy a gyulladás az azt megelőző hártyadaganat elbontási gyulladása.
Megijedni nem szabad tőle, abból csak gond lehet.
Ha nagy és fáj, LE LEHET CSAPOLNI könnyen és egyszerűen, minden hátrányos vagy maradandó következmények nélkül.
Javaslatom, herevízsérv idején kerüljük a mozgást, és az ácsorgást, mert a test ortosztatikus nyomásváltozásai, folyadéknyomás terhelése fokozhatja a hidrokele vagy gyulladásos tünetek miatti zavaros folyadékgyülem méretét, és a fájdalmat.
A műtétet én szubjektíve akkor látom indokoltnak, ha az érintettet sehogy se lehet kirángatni az állandó heresérülésfélelmi konfliktusba való visszaesésekből, és nem hagyja a különprogramot kifutni.
(Sajna akad olyan primitív gondolkozású ember, aki nem tudja felfogni mi történik, és folyton parázik, akkor is ha felesleges). Akinek másképp nem megy annak le lehet hántani a heréi rétegei közül azt, ami ebben a különprogramban érintett. Lényeg, hogy a heréi megmaradjanak...
Rossz hír azoknak, akik éppen benne vannak - amikor gyulladás van rajta, akkor úgyse műtik meg. Úgyhogy inkább igyekezzük kerülni ezt a konfliktust...
Ha csecsemőknél is előfordul, az az édesanyja konfliktusa. Lehetne a gyermeké is, de vajon az olyankor fontos neki?
Inkább az anyuka féltése jön szóba, amit a gyermek megérez, és magáénak érez. Miért féltette a saját petefészkét, vagy a gyermek herezacskóját, nemi szervét? Mi történt, ami miatt féltette?
Ami szóba jöhet még, a here-nyirokér-folyadékpangás. Ez here, nemi szerv, szaporítóképesség vonatkozású, ún. hátráltatottsági önértékelés letörés volna. A szervi diagnózis ilyenkor úgy szól: herezacskó-limfóma. (Ha kicsi, és nincs elég alaposan kivizsgálva gyakran hidrokelével letudják - és a következménye is annyi.
"Egy két ritka kivételtől eltekintve, semmi különösebb, ez is elmúlik."A here, herezacskó vonatkozású súlyosabb önértékelés letörést én kizárnám (a hidrokele esetében!).
Igaz, hogy a kötőszövetes elváltozások sem járnak a konfliktusaktív szakaszban feltűnő tünetekkel, fájdalmakkal, panaszokkal, de a megoldás utáni szakasz jellege egészen más. Ott másféle duzzanat van, és a fájdalom is egészen más. A szöveteken áthatoló szövet vagy szerv falában lévő kötőszöveti gyulladás nem okoz (hártyával párhuzamos, hártyák közötti) jelentős folyadékpangást, a folyadék normál esetben a szöveteken belül marad, azt feszíti meg (ödéma). Ezt a szövetek közötti folyadékpangást NEM lehet "lecsapolni"! Ettől az ödémás feszüléstől lesz az érintett rész (ha kívülről látszik) pirosan-kékesen duzzadt, aztán idővel a kékes-szürkés árnyalat világosabb vörösbe megy, és igencsak fájdalmas, érzékeny. Ha sikerül valamit kinyomkodni belőle, vagy a gennyes gyulladás magától kifakad, az szagtalan (bakteriális jellegű, ha irha is érintett, gombabaktérium is van benne). A legkisebb mozgatás is jelentősen fokozza a fájdalmakat, utalva arra, hogy ne piszkáljuk, és kíméljük. Erről itt ennyit, lásd kötőszövetek, porcok, inak, csontok link.
Az ondóvezetékek és a bőr felhám kivételével egyéb ektodermális szövetrész ott nincsen (legalábbis nem írnak róla).
Téma: herevízsérv, hydrokele (Olvasták 15483 alkalommal)