Az emberek konfliktusainak forrása nyomában

[Roberto]

Ha az emberi fajt vesszük, a (többi) állatvilághoz képest kiemelkedően magas az elváltozások mennyisége és súlyossága. Az emberek konfliktusaival valami nagyon nem stimmel. Hol van ezeknek a forrása?
Én úgy látom, hogy az emberek konfliktusai már nem a természeti viszonyokkal, és nem az állatvilággal kapcsolatosak hanem a többi emberrel. Mi okozzuk egymásnak a bajt? Hogyan? Mivel?

[Adriana]

Kedves Roberto!

Köszönöm a gondolatébresztőt.

Szerintem az emberek nagy része elég rossz lelkiállapotban van, még azok is, akik tudatosnak vallják magukat.

Egyrészt fogékonyabbak rá, hogy konfliktust szenvedjenek el egy olyan élethelyzetben, amit kiegyensúlyozott lelkiállapotban teljesen más érzelemvilággal élnének meg. Biztosan ismered a mondást: "Szegény embert még az ág is húzza."

Másrészt könnyebben okoznak egymásnak tudatlanságból, figyelmetlenségből, meggondolatlanságból, önérdekkövetésből konfliktust kiváltó élethelyzeteket. Saját magukra is alig van idejük, nemhogy másokra is odafigyeljenek.

Nézd meg, hogy mi köti le ma egy átlagember figyelmét és honnan erednek azok a kötések.

Üdv és minden jót,
Adriana

[Roberto]

Hello Adriana! Igen, pont ez az. Szerintem ha az emberek tudnák, az érzelmi konfliktusaik milyen könnyen, gyorsan kihatnak a működésükre, az emberek jobban tekintettel lennének EGYMÁSRA, töredéke ennyi betegség volna. Meg töredéke ennyi szenvedés. Én úgy gondolom, hogy ez egy sürgető ok, hogy minél többen magukévá tegyék a biologikus gondolkozást. Ahogy elnézem a hozzászólásaidat, már neked is sikerült magadévá tenned. Köszönöm a nagyon szkeptikus, de igazságos, lényegre törő hozzászólásaidat. Sokat lehet tanulni belőle. üdv, rob

[Edelweiss]

Sziasztok!

Szerintem leginkább magunknak és egymásnak generáljuk a problémát.
Az én jelenlegi véleményem:
Kis közösségben a mindenki mindenkire vigyázz mellett megjelent a nem "próbálhatom  ki", "megszólnak majd",
illetve emlékszem még gyerekkorodból milyen voltál és ezért ne is merj megváltozni című játszmák.

Nagy közösségekben pedig a "nincs értéke" amit csinálok, a "filmekben,- a szomszédnak sokkal egyszerűbb én már
olyan jó nem is lehetek", "elveszettség érzés" stb játszmák ütik fel a fejüket.

Alapvetően ha megnézem akkor a jelenlegi véleményem szerint a legnagyobb probléma hogy bár nem kell
már megharcolni az elemekkel de nem köti le az erejüket a mindennapi tevékenység.
Nincs kihasználva az izomzatuk a tüdejük stb... mint egy jó úszás vagy futás után...vagy egy jó szeretkezés után...
De ezt nem folytatom...

Viszont hatalmas mennyiségű inger, információ "támadást" kap.
Nem csak a reklámokra gondolok, de fény, hang stb ingerekre is. 

De a magán véleményem szerint leginkább a "fel nem vállalt" döntések.
Én így tudtam leginkább kezelni a saját problémám és ő úgy tudta a sajátját.
Ha valaki így nő fel akkor nagyon könnyen magáévá teszi a játszmázást és az már meleg ágya sok mindenek.

Ami még eszembe jutott, de ezt sajnos csak kérdésként tudom feltenni, mert nem tudom rá a választ.
Hogy ha az egész lélek "vezérelt" akkor a lélek ugyan úgy "ráérez" a másik "lélekállapotára" mint az állatok a hormonális állapotra?
Mert akkor az elég érdekes...

Mindegy, akárhogy is nézem az élet egy csoda    

Edelweiss