Az új medicinában, mint biológiai kifejezés a hiperszexualitás szó nem a hagyományos szexuális túlfűtöttséget jelenti, hanem nemi jellegek hangsúlyozódását.
A hiperszexualitás mezodermális, velőállomány here és petefészek különprogramjának elvileg tartós, maradandó funkció fokozása.
Az, hogy a megszilárdult here és petefészek ciszták extra adag női-férfi hormont termelve fokozzák a nőiességet és a nemi jelleget (azok tesznek képessé minket, hogy gerjedjünk a másik nemre) fizikai hatásokra is visszavezethető, érthető, materialistáknak is emészthető.
Az viszont elgondolkoztató, hogy olyanok is produkálhatnak hiperszexualitást, akiknek kivették a cisztás ivarszerveit. Akár mindet!
Ebből arra következtetünk, hogy a hiperszexualitás nem is a ciszták miatt van, hanem igazából az agyi lézió "sebhelyének" mellékhatása.
A hiperszexualitás, mint tünet, megnyilvánulhat fokozott nemi igényekben, jellemzően NEM MENNYISÉG, hanem MINŐSÉGben, igényességben - "megadja a módját". Ezért sem találó rá a szexuális túlfűtöttség, mint az átlagostól eltérő, extra szex-igény.
Nem összekeverendő a nimfomániával sem, és a velőállományi konstellációban megnyilvánuló kényszeres szépítkezéssel, a "páva effektussal" mert ezek módosult tudatállapottal járnak, míg a hiperszexualitás nem jár módosult tudatállapottal.
Aki hiperszexuális, az nem mániás, sem depressziós, mindössze a nemi jellegei/igényei hangsúlyozódnak.
"Ez egy igazi belevaló nő, nőiség példaképnek is elmenne..." "Apád egy nagyon férfias férfi. Nem tűr ellentmondást."