Sziasztok!
Roberto a hétvégén a tréningen ezt alaposan kifejtette, hogy az újszülöttnek NEM természetes állapota, hogy elválasztják az anyjától, és külön ágyban, külön szobában kell aludnia, elkülönítve, elszigetelten, "halálos csendben". Hiszen az anya hasában, a nap 24 órájában hallgatta a szívdobogást, bélhangokat, az anya hangját és a külvilágból származó zajokat.
A gyermek szervezete azt érzékeli, hogy egyedül maradt, elhagyták, magára hagyták "a vadonban" és mielőtt egy ragadozó felfalja, a biológia inkább leállítja a légzését, és szépen elaltatja, ne kelljen azt átélnie, hogy elhagyatottan, magára maradva a vadak megeszik, széttépik.
Az egy dolog, hogy már nem a vadonban élünk, de az összes földi élőlény biológiai programja benne van az emberben. Mi lenne, ha nem hagynánk magára a gyermeket? Mi lenne, ha figyelembe vennénk a biológiát?
Úgy gondolom, hogy a következtetés teljesen megállja a helyét. Egyes (intelligensebb, természetközeli) népnél, afrikai törzseknél még a mai napid magukra kötik a gyereket az anyjuk és viszik magukkal mindenhova. Még a mezőre is kapálni, a negyven fokban. Érdekes mód ők nem is ismerik a bölcsőhalált...
Ez a trendi suttogó módszer is egy újabb badarság, hogy "hogyan veszítsd el a családodat minél gyorsabban és hogyan sokkoljuk gyermekeinket már csecsemőkorban" .
Vissza kell térni az alapokhoz és meg kell tanulni a saját gyerekeddel együttélni!
Akkor is, ha a külön szobában altatás a "trendi". Nézzük meg mire mentünk vele.
Szerintem ez az üzenete a bölcsőhalálnak.