Szia! Furcsa dolog ez, hogyha például tudod hogy ha félsz valamitől akkor az okozhatja az elváltozást, mégis kattogsz rajta... Nekem is van hasonló dolog, mégis észreveszem hogy elkezdek rajta kattogni holott nemkéne... Ilyenkor probálom megnyugtatni magam, és rájövök hogy végülis csak a figyelmem kell máshová helyeznem, ami ugye elég nehéz ha konfliktus aktiv (kényszeres gondolkodás amit te is irtál hogy rádjön hogy ezen kattogsz) Az mindenképp jó ha tudsz róla beszélni..de amikor rádjön ott és akkor... éppen lehet hogy nem mondod ki.. azt is észrevettem magamon hogy oké hogy kimondtam már valamikor valakinek, de nem vagyok benne biztos hogy ezzel az egyel ki tudom ütni az elváltozást. Maximum csökkentem.. Lehet hogy ki tudnám ha végérvényesen kitörölhetném az agyamból a dolgot
A félelem a legrosszabb, ha nem tud az ember urrá lenni rajta, azaz egyszerüen abbahagyni a félést... anélkül hogy háromnegyed oráig Echard Tollét hallgat hogy ujra rájöjjön hogy tényleg nincs értelme rajta kattogni ( Én is szeretem Tollét ezt magamból kiindulva irtam:) )
Én magamnak csak annyit tudok mondani ilyenkor hogy nyugalom, minden rendben, ez miatt nem kell aggodni, a másik dolog ami segit a "leszarom"
Vagy végig lehet vezetni pl hogy éés mi történik akkor ha megvakulok?? és akkor mi történik?? stb...ez egy másik félelemhez vezethet el mondjuk ami miatt félsz attol hogy megvakulsz.