Veszettség, mint konkrét specifikus tünetekkel járó, más elváltozásoktól elkülöníthető betegség NEM létezik.
Ha létezne, az állatok szépen lassan az elmúlt pár millió évben már mind megfertőzték volna egymást (és kinyírták volna egymást).
A köztudatban veszettség alatt azt értik, amikor egy állat viselkedése megváltozik, agresszív lesz, és habzik a szája.
(Ez az oka annak, hogy a tünet eléggé hasonlít egy epilepsziás rohamra. Lehet az is, de szerintem nem motorikus konstelláció.)
A hagyományosok azt gondolják, a veszettség tünet fertőzés következménye.
(A betegség okáról és a fertőződésről mondanak egy homályos valamit, és bizonyítsd be otthon, hogy nem úgy van.)
Nem csoda, hisz nem ismerik a biológiai természettörvényeket, és azok folyományait: pl.
- Érzelmi konfliktusok, ijesztgetés léziót okoz az agyban, és elváltozásokat indít be (amitől már az aktív szakaszban is lehet rosszul lenni, mentálisan túlérzékeny lenni).
- Az elszenvedett konfliktusok miatti agyi lézió, lehet ún. epileptoid krízisben, amikor az ember türelemszintje is jelentősen lecsökken, és a kedves szóért is morog (elmezavar nélkül is).
- Többszörös konfliktusok (az ugyanazon agyi részben bekövetkező léziók) viselkedésbeli változást (elmezavarokat!) is kiválthatnak, nem csak szervi elváltozásokat. Nem csak az embernél, állatoknál is. Ismerünk epilepsziás kutyákat, autista macskát, stb.
Szájhabzás nem csak a párzási időszakban fordul elő, hanem epileptoid kríziseknél is. Szomjúságérzet, szájszárazság, nyálbesűrüsödés és HÁNYINGER miatt is jelentkezhet. (Párzási időszakot leszámítva, és egyéb jobban nyálazó kutyafajták kivételével) a nyáladzás arra utal, hogy az állat nem jól van. Krízisben nem csak az állatok, hanem az emberek is rosszul érzik magukat, agresszívak, nyűgösek, érzékenyek, és a legkisebb zargatásra is képesek bepipulni. Ezért csodálkozik a gazda, hogy piszkálja háziállatát és az barátságtalan, vicsorog, morog, és HARAP. Egyszerűen azért, mert szeretné, hogy békénhagyják. A gazda pedig nem tudja, hogy mi történik, persze sejti, hogy az állattal valami nem stimmel, (nem biztos, hogy eszébe jut, hogy nem jól van) és lehet, hogy azt gondolja, megfertőzte egy a gonosz, az agresszivitás bacilusa.
A harapás és fertőzés miatti riadalmak, a vélelmezett áldozatnál is képesek konfliktusokat kiváltani,
és konfliktus típustól függően bőr, kötőszövet, izom, bénulás stb. tüneteket beindítani. Azért olyan változatosak és különbözőek a harapás nélküli "fertőzés tünetek".
A veszettség viselkedésileg legjobban az agresszív konstellációhoz hasonlít.
Ennek egyik pillére egy dühkonfliktus, másik egy identitás/kivagyisági/hovatartozási/álláspont meghatározási konfliktus.
Képzeld el a kutyát, akit valami csínytevése miatt elmebeteg gazdája vagy elmebeteg szomszéd sarokba szorít és ütlegel.
Az állat sehova se tud menekülni.
Ezek az állatok gyakran bekonstellálódnak, és vészhelyzet lévén nekitámadnak az agresszornak, ragadozónak, bántalmazónak.
"A sarokba szorított egyén kétségbeesett kitörés-kísérlete" 6.5.H.
A kutya megmenekül, hazamegy. Biztonságban érzi magát, lejön a konstellációról, és idővel bekövetkezik az epileptokrízis (akut pszchózis, a spontán ok nélküli agresszivitás, veszettségnél epilepszia-szerű tünetekkel fűszerezve.)
Ha a sarokba szorítási helyzet (bekonstelláló) gócai csak kis idővel egymás után következtek be, szinte egyszerre,
azután szinte egyszerre oldódnak meg,
ez azt jelenti, hogy az epileptokrízisek is szinte egyszerre fognak jönni, otthon, a családtagok között, akik mit sem sejtenek az egészről.
Agresszív-mániás elmezavar tehát állatoknál is létezik, mint ahogy akut pszichózis is, (amikor külső inger nélkül, KA szakasz + epileptokrízis miatt, élettani folyamatok lefutása miatt egy rövid időre ismét megzavarodik az érintett, és látszólag ok nélkül bepipul, szokatlanul, és hagyományosan érthetetlenül viselkedik. (Bár az agyi léziók mindig együtt járnak szervi elváltozásokkal, konstellációban, akut pszichózisban nem biztos, hogy produkálunk/produkálnak látványos szervi/testi tüneteket.)
Az állatoknál leggyakrabban tehát az epileptokrízis tüneteket és viselkedésbeli túlérzékenységét keverik össze a "veszettséggel".
Röviden ennyi.