A megfelelő különprogramok részeként történő szervi elváltozások öröklődése az újmedicina álláspontja szerint tulajdonképpen a konfliktus-mintáknak és azok kezelésének átadódása általában a szülő/nagyszülő-től a gyermek/unoka részére.
Ezt technikailag úgy gondolom, hogy a gyermek a fogékony életszakaszában (kb. 10 éves korig) fokozottan "vevő" rá, hogy a felmenői hogyan kezelik, vagy 'hogyan' nem képesek kezelni a konfliktusaikat. Lehet ezt 'letöltés'-nek is nevezni, azonban ez hosszú évekig tartó, apró mozzanatokból álló folyamat, s az érintett gyermek erről lehet tudatos, és gyakorta szerintem tudatalatti információátvétel történik.
A hajhullástól való félelem, véleményem szerint, általában már következménykonfliktus. A hajhullást okozó elsődleges érzelem a hajas felületen a bőrfelhámot érintő különprogram beindító konfliktusaként, egy elválasztási konfliktus, pontosabban egy kényszerű elválasztódás, valami hasonló érzelmi tartalommal: ... sajnos már nem símogatják ott..., vagy ...nincs kellő elismerés (símogatás által, vagy ahhoz hasonlóan), pedig megérdemelném...
Azonban nem kizárt, hogy a "vevő" már a hajhullástól való félelmet éli meg elsődlegesként.
Az öt alapfeltétel mindenképpen megvan. Lassan kialakuló kopaszodás esetén azonban a konfliktus intenzitása olyan kicsi lehet, amely, főleg felületes vizsgálódás esetén, talán nem vevődik észre. Hosszú idő alatt a kis intenzitású konfliktusból is nagy úgynevezett konfliktustömeg válhat.
Téma: Örökletes konfliktusok (Olvasták 2147 alkalommal)