Sexty János írta az előző fórumon:
Jelen esetben a férfias kopaszság a témám.
A kopaszságot előidéző hajhullás a fejbőr felhám rétegének a sorvadása miatt következik be.
Ezt a témindító kis értekezést a magam kedvéért írom elsősorban, mert érintett vagyok, másrészt ajánlom a fiamnak, akinél elindult a folyamat, és azért itt, mert ezzel a "csapással" talán több "legyet is lehet ütni".
Ez a fajta kopaszság a halántékoknál kezdődik, majd a homlok "emelkedésével" folytatódik, és haladhat a fej búbján túl is, a tarkóig is tarthat.
A hajhagymák ugyan belemélyednek az ősi bőr, az irha (corium) rétegébe, azonban hajat érintő konfliktus esetében a felhám, vagyis az epidermisz részeként kell vizsgálni.
Eszerint itt, a jellegzetes férfi kopaszság hátterében a felhámelvátozásokat általánosan beindító elválasztási/elhatárolódási tipusú konfliktus áll.
Általánosan a különprogramok szervi megjelenési területe mindig a konfliktus vonatkozási helyén van. Ez a vonatkozási hely a hajhullásnál a szószerinti értelemben vett esetekben az egykori, elmúlt érintés, hajsímogatás helyén, szimbolikus értelemben véve pedig az ún. érintettség (az agy-koponya-fej-haj "összemosása" miatt szintén a hajas fejbőr) helyén van.
Véleményem szerint az ilyen kopaszságnál ez utóbbi érintettség van a legtöbbször: az eszünk, az agyunk "különb"-sége miatti elhatárolódási törekvés, az itt következő bejegyzésekben csak ezzel foglalkozom.
A konfl. aktív szakaszban levő felhámszövetleépülést a koponyának az agyat borító részén, vagyis a hajas fejbőrnél tehát ez a fentebb említett jellegzetes férfias gondolkodásmód okozza. Jellegzetes, de nem általános, talán inkább a jobbkezes férfiakra, az "alfá"-kra jellemző, de erős "különb"-ség érzés esetén a balkezes férfiak esetében is megjelenhet.
Ez egy gyakori férfigondolkodás fiatal-felnőtt korban: "különb vagyok a többiektől, el akarok határolódni tőlük, mert én ügyesebb, okosabb, értelmesebb, egyszóval intelligensebb vagyok".
Nálam például ez az érzés idegenek közé keveredett helyzetekben nyilvánult meg főleg emlékeim szerint, (és más helyzetekben is), sokszor gondolkodtam így: "Most itt vagyunk együtt, sokan, látszólag közönséges emberek, ó, de ha tudnátok, hogy ki ez aki itt van (magamra gondolván) veletek."
Az éppen aktuális fiatalkori tevékenységemre, ügyességemre gondoltam ekkor, és bizony sportrepülőként, majd később mezőgazdasági repülőként nem átlagos nehézségűnek érzett dolgokat műveltem, és ezzel együtt elmondhatom, hogy ma már tudom, hogy pl. egy kőműves vagy egy tehénpásztor is érezhet így.
Még ma is bizserget a büszkeség, a régi dicsőség érzete, ettől bizony nehéz elválni, de ne aggódjatok, a kopaszság megszünéséhez van még egy kijátszható "adukártya", mely bevethető, ha a "különb"-ség érzésünktől nem tudnánk megszabadulni. Azonban, hogy az kevésbé hihetetlen lenne, azt nem tudom ígérni.
A régies gondolkodásban az intellektuális "különb"-séget az eszünkhöz, az agyunkhoz kapcsoltuk, ez a fejtető felhámsorvadásának az oka, mert ismeretes ez a mondás okos emberre értve, hogy "nagy koponya". Tehát az összekapcsolódása az agytevékenységnek általában a fejjel, ez egy hétköznapi, általános felfogás.
Éppen itt az ideje, hogy az intellektusnak az agytevékenységgel való összekapcsolódásában rejlő tévedést megvilágítsuk!
Az agy nevű bioszámítógép programok lefuttatása formájában dolgozik, a programjaihoz az adatokat a szervek és a lélek szolgáltatják, és szolgáltatták ősidők óta. És mivel az intellektus az adathalmaz nagyságától, az arra való emlékezési képességtől és az adatok helyes, logikus összerakása által lehet kiemelkedő, és mivel ezt a tevékenységet a lélek végzi (az adatokra való emlékezést is), ezért a valóság véleményem szerint az, hogy az ügyes, okos, értelmes, intelligens emberek fejlett lélekkel rendelkeznek.