Kedves Léna!
Biologikus szemmel és ahogy a természetet eddig megértettem én a következőképpen "vezetném" le a rühességet.
Ezek a kis "élősködők" is végzik a maguk feladatát, természetes folyamatokat követve. Szorosan nem kapcsolódik a "belső konfliktusok" okozta elváltozások különprogramjaihoz, azonban itt-ott fel lehet fedezni következményeket.
A külső hatások okozta esetek tartoznak a rühességhez, vagyis amikor megszúr egy méhecske vagy egy kullancs, megtámad egy vadállat, stb., kvázi "baleseti" kategóriának nevezném.
De van egy másik oldala is, amit felfedezhetünk a rühesség mögött, pl. leggyakrabban kóbor állatoknál. Mivel ezek a természeti törvények az állatokra is vonatkoznak, konfliktusokat el tudnak szenvedni. Kóbor állatoknál gyakoribb, főleg kutyáknál. A kutyák imádják az embert, szeretnének valakihez tartozni és el tudnak szenvedni egy érintkezési, elválasztási, elhatárolódási konfliktust, amely a felhám egyik különprogramjának kiváltója. Ennek során az aktív szakaszban sorvadás, fekélyesedés, hámlás látható és amint a Szerv Atlaszban is olvasható, pl. szőrhullás (hajnál is! ) konfliktusa, simogatás, megdicsérés hiányérzet.
És hogyan jönnek ide az atkák? Táplálékot látnak az elhalt hámsejtekben és beindulhat a természet természetes "takarító" funkciója, amelyben részt vehetnek ezek a kis élőlények.
Ennek mintájára az embernél is gyakrabban előfordul azok körében, akik szociális érintkezés hiányában, elszakadási konfliktusban szenvednek, pl. hajléktalanok, elhanyagolt, magányos betegek, szociálisan lecsúszott emberek körében.
Tehát szorosan nem köthető a biologikához, de mint kísérő jelenség előfordulhat.